Vájece: Az atyák imái

Ráv Hánán Morisson "Arany Izrael földjéről" c. könyve alapján.

A talmud szerint (Beráhot traktátus 26b) az ősatyák vezették be a napi három imát:

• Ábrahám - Sáhrit, a reggeli ima
• Izsák - Minha, a délutáni ima
• Jákob - Mááriv, az esti ima

Van-e valamilyen belső kapcsolat ezen imák és alapítóik között? Rav Kook írta, hogy mindezen imáknak megvan a saját különleges természetük. Ezen saját természet az adott napszak karakteréből és az őt létrehozó atyák szelleméből alakult ki.

Ábrahám, az első zsidó alkotta meg az első imát amit azonnal ébredés után mondott:

"És fölkelt Ábrahám kora reggel - azon hely felé, a hol állt valaha az örökkévaló színe előtt" (Genesis XIX 27.)

Miért hívja fel a tóra a figyelmünket arra, hogy Ábrahám állt mikor imádkozott? Ez a testhelyzet arra utal, hogy a reggeli ima arra van, hogy az ember egyfajta szellemi álláspontot kifejezzen. Szükségünk van a lelkünk megerősítésére mielőtt nekikezdünk a napnak. Szükség van erre, hogy az erkölcsi színvonalat a mindennapi nyomás és nehézségek ellenére fenn tudjuk tartani. Ezért imádkozunk reggel, hogy a szívünkbe meg tudjuk tartani egész nap a jót tettek iránti elhivatottságot és a rossz tettek elkerüléséhez szükséges erőt.

A szerepe ennek az imának, az erkölcsi erődítmény felépítése, megmutatkozik az "Ámida" névben, ami álló imát jelent. Ugyanez a tulajdonság megvolt Ábrahámban, aki kiállta a tíz próbát és fáradhatatlanul harcolt a világ jobbá tételéért.

A prágai régi új zsinagógának az órája

A második ima, amit mondunk a délutáni ima. Ez az az idő, mikor is napi teendőinket felfüggesztjük azért, hogy egy kicsit kiszakadjunk e világi környezetünkből. Az emberi lélek alapvető tulajdonsága, hogy a mindig a teremtője közelségére vágyik. Ennek a közelségnek az egyik módja az ima. Bár ezt nem mindig érezzük, mert az anyagi világ elnyomja az ima iránti vágyat. Ezért szükséges felfüggesztenünk, ha csak egy kis rövid időre is, a teendőinket és az mindenhatóhoz kell fordulnunk.

A tóra Izsák imájára a "szihá" (meditáció) szót használja. Ugyanez a szó jelenthet különböző növényeket, bokrokat, olyanokat amik maguktól sarjadzanak. Ez egy találó metafora a délutáni imára, mely szintén azt mutatja meg hogy az anyagi világgal szemben a lélek természetes helye, hol növekedhet az az ima.

Hogyan kapcsolódik Izsákhoz ez az ima? Minden ősapa hordozott magában egy egy tulajdonságot, melyek együtt adják a nép teljességét. Izsákhoz jó példája volt az igazságosságokságnak, és ezért adta nekünk a délutáni imát ahol a lélek visszatérhet a teremtőjéhez.

A kérdés az, hogy mi az ami megkülönbözteti harmadik imát, mely kapcsolódik a hetiszakaszunkhoz. Mikor Jákob elhagyta szülei otthonát, megállt éjszakára Bet-Elnél. Ott álmodott egy létráról, melyen az Örökévaló angyalai föl és le járnak. Jákob meglepetten ébredt, mert nem ismerte ennek a helynek a szentségét. 

"Elérkezett egy helyre s meghált ott, mert lement a nap" (Genesis XXVIII 11.)

Ez a véletlen egybeesés, hogy pont ott ezen a szent helyen érte a naplemente Jákobot mutatja meg a különleges jelentőségét az esti imának. Az éjszaka különlegessége a csöndes magány, az éjszaka különlegesen érzékennyé tesz minket arra hogy másképp éljük át a napközben velünk történteket. Ilyenkor álmodunk és kaptunk próféciákat.

Az előző két imával szemben az esti ima nem kötelező. Ez nem azt mutatja, hogy nem fontos. Épp ellenkezőleg, pontosan az, hogy ilyenkor kötelezettség nélkül imádkozunk rejti ennek az imának az erejét.