Nem akarom feleslegesen fesziteni a kedves olvasó idegeit, úgyhogy elárulom: a sziklára.
Batnadiv Weinberg: Mózes és a szikla
Bibliodraw projektből
De vajon miért?
Hiszen az I-teni parancs egyértelmű volt. Figyeljük meg:
"És elérkeztek Izrael fiai, az egész község Cin pusztájába az első hónapban és a nép maradt Kádesben. Ott meghalt Mirjám és eltemették ott. És nem volt vize a községnek; és összegyülekeztek Mózes meg Áron ellen. És a nép pörlekedett Mózessel és szólt, mondván: Bárcsak elpusztultunk volna, mikor elpusztultak testvéreink az Örökkévaló színe előtt! Miért is hoztátok az Örökkévaló gyülekezetét a pusztába, hogy meghaljunk itt, mi és barmaink? Miért is vezettetek fel bennünket Egyiptomból, hogy hozzatok bennünket erre a gonosz helyre? Nem oly hely ez, hol vetés, füge, szőlő, gránátalma van; és víz sincs inni. És bement Mózes, meg Áron a gyülekezet elől a gyülekezés sátorának bejáratába és leborultak arcukra; és megjelent nekik az Örökkévaló dicsősége.És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Vedd a botot és gyűjtsd egybe a községet, te meg testvéred Áron, és szóljatok a sziklához az ő szemeik előtt, hogy adja ki vizét; és kihozol nekik vizet a sziklából és megitatod a községet meg barmaikat. Mózes elvette a botot az Örökkévaló színe elől, amint parancsolta neki. És Mózes meg Áron egybegyűtötték a gyülekezetet a szikla elé; és mondta nekik (Mózes): Halljátok csak, ti ellenszegülők! Vajon ebből a sziklából hozzunk-e ki nektek vizet? És fölemelte Mózes a kezét és rávágott a sziklára botjával kétszer; erre kiömlött sok víz, és ivott a község, meg barmaik. És mondta az Örökkévaló Mózesnek, meg Áronnak: Mivelhogy nem hittetek bennem, hogy megszenteljetek engem Izrael fiainak szemei előtt, azért nem viszitek be a gyülekezetet az országba, melyet nekik adtam." Numeri XX. 1-12.
A hiba egyértelmű: ha azt a parancsolatot kapjuk, hogy szóljunk a kősziklához, ne üssük meg azt. Hacsak nem áll szándékunkban örökre megfosztani magunktól az alija engedélyre szóló jogosultságunkat.
De itt legalább két fogas kérdés merül fel: 1. Egy olyan veterán vezetőtől, mint Mózes, nem várnánk el, hogy ilyen sorsdöntő baklövést kövessen el. 2. Nem túloz-e az i-teni gondviselés midőn ennyire súlyos büntetést szab ki Mózesre, kinek érdemeit meg sem lehet számlálni, csak azért, mert letiporta a szikla jogait? Sok más közönséges zsidó alighanem ennél sokkal rosszabb dolgokat is elkövetett, s mégsem járt ennyire pórul.
Nemde?
Ahhoz, hogy ezt a rejtélyt megfejtsük, nagyitó alá kell tenni néhány részletet: térjünk vissza egy pillanatra a Tóra elbeszésére. Hogyan nevezi a népet? "az egész gyülekezet" Rási kommentárja szerint- bölcseink alapján - ez a gyülekezet már nem az Egyiptomból kivonuló nemzedék, hanem azok sarjai, akiknek el kell foglalnia Izráel földjét. Bizony, eltelt 38 év az utolsó hetiszakasz óta, hogy rohan az idő...
Ja igen, világos miért sújtott rá Mózes a vesszővel a védtelen sziklára. Pillantsunk rá egy majdnem azonos helyzetre rögtön a kivonulás után (tehát ngyven éve):
"És elvonult Izrael fiainak egész községe Szin pusztájából vonulásaik szerint az Örökkévaló parancsára; és táborozott Refidimben, de nem volt víz, hogy igyék a nép. És pörlekedett a nép Mózessel és mondta: Adjatok nekünk vizet, hogy igyunk! És mondta nekik Mózes: Mit pörlekedtek velem, és mit kísértitek meg az Örökkévalót? És szomjúhozott ott a nép vízre és zúgolódott a nép Mózes ellen, és mondta: Miért is hoztál fel bennünket Egyiptomból, hogy megölj engem és gyermekeimet és nyájaimat szomjúság által? És kiáltott Mózes az Örökkévalóhoz, mondván: Mit tegyek e néppel? Kevés híja, és megköveznek engem. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Vonulj a nép előtt és vegyél magaddal Izrael vénei közül, meg botodat, mellyel megverted a folyamot, vedd kezedbe és menj! Íme, én állok majd előtted ott a sziklán, a Chóreben, üss a sziklára és kijön abból víz és majd iszik a nép. Mózes így cselekedett Izrael vénei szeme láttára." Exodus XVII. 1-6.
Mózes már tapasztalt volt, midőn a mi hetiszakaszunkban innia kellet adni a népnek – csakhogy ez már egy más nép volt, és itt volt a bökkenő. Kétségtelen, hogy az utóbbilag idézett, negyven évvel ezelőtti incidensnél maga a Fennvaló utasitotta a prófétát, hogy ilyen módon cselekedjen, de nem volt többé szabad ezt az intő megjelenést használni, ezért is mondta Ő: "szóljatok a sziklához az ő szemeik előtt" – a fogalmazás félreérthetetlen.
Értsük meg a szimbólikáját ennek a cselekménynek. Mózes azt képviseli, aki őt küldte, tehát a tóraadó Fennvalót. Ezért Mózes tetteiből, viselkedéséből a nép azt tanulja, mit gondolnak az égben, hogyan viszonyul a Teremtő az adott témához. Ha a látnok azzal ,,kényszeriti" a kőszilát arra, hogy teljesitse akaratát, hogy náspángolja, akkor alighanem az i-teni düh tombol és csak az erőszak jön szóba – gondolhatták atyjaink. A nép vezetésének e módja megfelelt annak a generációnak, mely még Egyiptomban volt rabszolga és az életét a korbács csapása vezette. Az ő szemükben a verés, az ütés az egyértelmű kényszert fejezte ki, és ez talán szükségszerű volt náluk, mert nem ismertek mást. Szolgalelkűek voltak. Ámde ilyen szellemmel nem lehet hont foglalni és új, erős nemzetet alkotni, ezért a ,,Kémek vétke" , azaz a negyven éves kóborlás a sivatagban azért, hogy a nemzedéket leváltsuk, kényszerű volt. (aki nem ismeri a témát, olvassa el a két héttel ezelőtti hetiszakaszt)
Az új nemzedéket már más fából faragták. Szabad világban nőttek fel, szent légkör hatotta át mindennapi életüket. Mannát ettek, a Dicsfelhők vették őket körül és a Szentélyben feláldozott állatok húsát ették mig egész nap Tórát tanultak. Ezt a népet már nam csak hogy nem kell, hanem nem szabad többé ütni. Ők már felnőttek, az értelem kell hogy vezesse őket, nem pedig a kényszeritő megrovás használata. (bár néha ez is előfordult, de alig)
Most már nem idegen számunkra a tény, hogy ezért az ,,apró" botlásért ennyire súlyosan fizetett minden próféták atyja. A mózesi stratégia arról tanúskodik, hogy azzal együtt, hogy Ő a minden idők legnagyobbja, mégis van a jellemében valami, ami a régi nemzedékhez csatolja és ezért velük is kell maradnia a sivatagban, nem juthat el az annyira áhitott Kánaán földjére.
Az új nemzedéket más vezetheti csak be Erec Jiszraelbe: Jehosúa.
