Besalah: A veleszületett és megszerzett tulajdonságok

A hetiszakasz fordítása a zsido.com-on olvasható.

Régen emlékszem szüleim hosszú beszélgetéseire, mikor is azt tárgyalták ki, vajon mennyi az a gyerek valójából, ami veleszületett, és mennyi amit neveléssel lehet benne elültetni, megváltoztatni. Végül is valahol mindig ott egyeztek meg, hogy a nagyobbik rész a vele hozott anyag és a szülő csak terelgetni tudja a szeretetével a gyereket a helyes irányba.

Batnadiv Weinberg: a tenger szétválik

A bibliodraw projektből

Hetiszakaszunkban olvassuk a korai héber kötészet egyik ékkövét, a tenger énekét, melyet a nép énekelt az Örökkévalónak mikor az csodával megmentette őket a fáraó hadától. Eme vers a következő vízióval fejeződik be.

"Rájuk borult félelem és rettegés, karod nagyságától elnémultak, mint a kő; míg átvonul a te néped, Örökkévaló! míg átvonul a nép, melyet szereztél." Exodus XV. 16. 

Mit jelent az ismétlés ebben a versszakban? Miért olvassuk "míg átvonul néped", "míg átvonul a nép, melyet szereztél"?

A talmud ezt a kettősséget, a kétszeri átvonulást, a Jordán folyó kétszeri átkelésével magyarázza. Egyszer mikor Józsué vitte át a népet a negyven évi vándorlás után és ezzel megkezdődött az első szentély kora. Másodszor meg mikor a nép hazatért Bábelből és megkezdődött a második szentély kora.

Rav Kook a zsidóság kétféle szentségéről írt. Az egyik veleszületett, melyeket még az ősapák óta szállnak szülőről gyerekre. A második szentség meg az egyéni tetteinkkel függ össze, a jó cselekedeteinkkel és a tóra tanulással tudjuk megszerezni, gyarapítani. 

A már előbb említett két periódus a történelembe közvetlenül kapcsolódnak ezekhez a szentség típusokhoz. A Józsuával megkezdett kort nagyban jellemezte a veleszületett szentség. Ebben a korban volt I-teni jelenlét a szentélyben, csodák történtek gyakran, próféták látomásaikkal terelgették a népet a helyes irányba. Ez kapcsolódik az idézet első részéhez "míg átvonul a néped".

A második periódust,  mikor a zsidók hazatértek Bábelből, már sokkal kevésbé jellemezte az I-teni jelenlét. Az mondják, hogy azok akik még gyerekként látták az első szentélyt és utána látták másodikat sírtak. Se próféták nem voltak többet, se csodák. Viszont ez az a kor, mikor befejeződött a biblia kanonizációja és a talmudi kor elkezdődött. Ekkor jelentek meg a nagy tanítók és rabbik akik a törvények tanulását, tanulmányozását és betartását előtérbe helyezték. Ez a kor kapcsolódik az idézet második feléhez "Míg átvonul a néped, melyet szereztél". Szereztél jó cselekedetekkel és tóra tanulással.

Mikor is Cefát rabbija, Jákob Dávid Willowsky rabbi  kritizálta Kook rabbit azért, hogy túl meleg kapcsolatot tart fenn az állam alapítás előtti nem vallásos (sokszor kifejezetten vallás ellenes) pionírokkal, akkor Kook rabbi a szentség fenn említett két formájának segítségével válaszolt.

"A mi generációnk tele van olyanokkal, akikben a megszerzett szentség alig van jelen. Ezért sokszor teszik ki magukat erkölcstelen viselkedésnek. Ezzel együtt a bennük lévő veleszületett szentség fényesen világít. Ezért van az, hogy ennyire szeretik a népet és Izráel földjét, hogy ezért képesek feláldozni magukat" (Igrot HaReiya)

  

Bo: Teljes napfogyatkozás

A hetiszakasz fordítása a zsido.com-on olvasható.

A héten olvassuk az utolsó csapásokat, melyeket az Örökkévaló mért Egyiptomra. A tízből már "csak" három van hátra. Valami mégis alapvetően megváltozott, mint ahogy az első csapás előtt láthatunk melyet olvasunk a héten.

Batnadiv Weinberg: sötétség csapása

A bibliodraw projektből

A fáraó szolgái a következőt mondják neki.

"És mondták Fáraó szolgái neki: Meddig legyen ez nekünk tőr gyanánt? Bocsásd el a férfiakat, hogy szolgálják az Örökkévalót, az ő Istenüket. Még nem tudod-e, hogy elveszett Egyiptom?" Exodus X. 7.

Igen meglepő, hogy a fáraó ilyen tanácsokat kap. Nem tudjuk pontosan, kik is voltak ezek az egyiptomiak, lehettek tanácsadók, vagy éppen szolgák, mindenesetre nem rejtették véka alá, hogy mit gondolnak. Akárkik voltak, biztosan alattvalói voltak a fáraónak, ilyen módon ezek a szavak nagyon kétségbeesettnek tűnnek. Mi történt, hogy hét csapás után így megváltoztak a viszonyok? 

Gondolhatnánk, hogy hét csapás után az egyiptomiak már hozzászoktak a "rossz szerencséhez". Ezt számba véve még súlyosabbnak tűnik ez az irányváltás. Lehet, hogy nem is az előző hét csapás rázta meg Egyiptomot, hanem a küszöbön álló nyolcadik? Vegyük észre, minden csapást megelőzött egy figyelmeztetés, melyben Mózes felszólította fáraót és Egyiptomot, hogy engedjék el a zsidókat, de most először hívta vissza a fáraó Mózest és Áront tárgyalni a figyelmeztetés után.

Ha jól olvasunk a szavak között, megérthetjük mitől is félt fáraó ennyire.

"És visszavitték Mózest meg Áront Fáraóhoz és mondta nekik: Menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, a ti Isteneteket! Kik azok, akik menjenek? És Mózes mondta: Ifjainkkal és véneinkkel megyünk, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert az Örökkévaló ünnepe lesz nekünk. És mondta nekik: Úgy legyen az Örökkévaló veletek, amint én elbocsátlak benneteket és gyermekeiteket! Lássátok, hogy rossz van szándékotokban. Nem úgy! Menjetek csak a férfiak és szolgáljátok az Örökkévalót, hisz ezt kéritek ti." Exodus X. 8-11.

A vita úgy tűnik a körül folyik, kik is azok akik szolgálhatják az Örökkévalót. Egyiptomi szemszögből ezek csak a férfiak lehetnek, míg Mózes és Áron szerint ez mindenkinek, férfiaknak, nőknek és gyerekeknek egyaránt meg kell hogy adasson.

Mégis, két furcsaság van ebben a részben. Egyik, hogy miért fontos ez a fáraónak? Miért érdekli őt, hogy ki szolgálja az ő által nem elismert I-tent?! Lehet, hogy az ellenkezés oka nem is tárgyilagos? Egyik oldalról érzi a fáraó, hogy itt egy olyan háborúban van, melyben nem győzhet. Másik oldalról még nem képes elismerni a teljes vereséget és beadni a derekát úgy ahogy Mózes és Áron kérik?

Másik a fenyegetés. A "rossz van szándékotokban" (kiemelt rész az előbbi idézetben) egy nehezen fordítható szöveg. Rossz a "rá" szó fordítása. Szándékotokban pedig a "neged pneijhem" fordítása. Ez utóbbi szó szerinti fordítása inkább az lenne, hogy "ellenetek" vagy "színetek ellen". Az előbbi szó "Rá" ismerős azoknak, akik Egyiptológiával foglalkoztak. Mint ahogy Rási-tól tanuljuk, nem más mint Rá'á, az ősi egyiptomi bálvány. Ezek szerint a fáraó megfenyegette a zsidókat, hogy ha mind elmennek akkor Rá'á, a nap bálványa ellenük fordul!

És mi az ami így megijesztette fáraót és szolgáit? A nyolcadik csapás, melyet Mózes megjövendölt a sáskák csapása volt. Persze tudjuk, a sáskajárás nem csak tönkre teszi a gazdaságot, hanem éhezéssel is jár. Mégis, ez nem új, hiszen az előző csapásokban ezt már átélte Egyiptom. Amit Mózes jövendölt az akkor sáskajárás, ami belepi teljesen az eget és a földet és nem lehet majd látni tőle. Ez sokkal súlyosabb, mint a gazdasági fenyegetettség. Ez a csapás teológiailag volt nehezen megmagyarázható az egyiptomi népnek. Hogy lehet, hogy a sáskák úgy betakarják a földet, hogy nem lehet a napot (Rá'át) látni? A fáraónak a hatalma az egyiptomi bálvány imádásból volt eredeztetve. Ha az  megbukik, a fáraó hatalma is megbukhat.  
Mindezek mellett a fáraó nem volt hajlandó elengedni a nőket és a gyerekeket. Nem tudta beismerni a nyilvánvalót, hogy Mózes istenének ereje túlmutat az ő isteneinek erején. Inkább hajlandó volt megpróbálni elviselni a sáskák csapását, minthogy beismerje az alárendeltségét.

A következő csapás ennél egyértelműbben támadta az Egyiptomi nap kultuszt. A kilencedik csapás a sötétség volt. Csak ezek után következett be az utolsó, legvéresebb csapás, az elsőszülöttek csapása, ami végül is arra kényszerítette a fáraót, hogy éjszaka közepén könyörögjön Mózesnek, hogy az összes zsidó hagyja el Egyiptomot.

Mózes viszont nemet mondott, nem hagyják el az éj leple alatt az országot. Reggel, az egyiptomiak által istenített nap fénye alatt hagyják el Egyiptomot. Ezzel mérve a tizenegyedik csapást Egyiptom bálvány imádó nap hitére.

  

Váerá: Szövegidegen részek

A hetiszakasz fordítása a zsido.com-on olvasható.

Mózes története a szemünk előtt bontakozik ki amióta elkezdtük olvasni a kivonulás könyvét a múlt héten. Ezen a héten folytatódik a már jól ismert bibliai történet, melyben szabad néppé lesznek Jákob leszármazottai. Mózes története, mint egy igazi államférfinek, egybekapcsolódik a nép történetével. 

Batnadiv Weinberg: A kapcsolat

a Bibliodraw projektből

Bár Mózes nem élte át Izrael népének rabszolgasorsát, mégis őt választja ki a Mindenható arra, hogy kivezesse népét Egyiptomból. Midjánból eljött Mózes, hogy Áron bátyjával együtt, hogy mint olvastuk múlt héten, a fáraót rávegyék a nép felszabadítására. Mint ismerjük a történetet, a fáraónak esze ágában sincs elengednie a népet és még büntetés képen meg is nehezíti a rájuk mért terhet. Mindennek a tetejében, még a nép is megdühödik Mózesre és Áronra a közbenjárásért mely ily rosszul sikerült.

Ezek után jönnek az Örökkévaló csapásai, melyek végül is ráveszik a fáraót, hogy engedje el a zsidókat. A történet, mint már írtam, ismert.

Ha elolvassuk a hetiszakaszt, amit melegen ajánlok, észreveszünk egy nagy részt a szövegben, mely elsőre sehogy se illik oda!

Történetünk szépen lépkedne állomásról állomásra, egymást követő logikus rendben, ha csak nem lenne a hatodik fejezet tizennegyedik versszakától egészen a fejezet befejezéséig egy leírás Mózes és Áron családfájáról.

Felsorolva a fejezetek témáit látható hogy az említett rész kontextusa nem nyilvánvaló: 

• Mózes visszatér Egyiptomba 
• Eredménytelen felszólítás Fáraóhoz
• Az elnyomatás növekedése
• A megváltás ígéretének megújítása
• Mózes és Áron családfája
• A tíz csapás: az első csapás, a víz vérré változik

Mózes és Áron családfája bemutatja a család generációit Lévitől, Jákob fiától egészen a történetig. 

Mit keres ez a szöveg a történetben? És miért pont itt van, ahol látszólag nincs semmi kapcsolata a történet folyamával.

Ez a rész, melyben Mózest elhelyezi a Tóra a zsidóság "családjában". Megtudjuk, ki volt az apja, az anyja, a nagyszülei és a többi. Mind visszavezethetőek az Ábrahám családjában és mind hús vér emberek. 

Olyan különleges emberek, kik különleges tetteket vittek véghez, sokszor és sok kultúrában kaptak a történelem folyamán "különleges" származást utólag. Gondoljunk csak a görög mitológiára, melynek folyamán nagy, történelmi személyek kaptak "isteni" szülőket. Ugyanígy a germán mondavilág is összemosta az isteneit a királyok származásával. Hogy egy bizonyos zsidó tanítóról már ne is beszéljünk...

Mózes szüleinek, és az ő szüleiknek a bemutatása megmutatja nekünk azt, hogy igenis, itt egy hús vér emberről van szó, még ha próféta is. Olyanról, akinek apja van és anyja van. Aki hibázik és esendő.

Mindemellett elég lett volna, ha a szüleit mutatja be a már említett Ábrahámi vonalon. De ez a szakasz bemutatja a testvéreket, az unokatestvéreket, sőt, még Lévi idősebb testvéreit és az ő családjait is. Miért van erre szükség?

Egyik oldalról igaz, hogy Mózes hús vér ember. Nem fia és nem unokája semmilyen emberen feletti lénynek. Ezzel együtt nem szabad átesni a ló túloldalára. Nem szabad azt hinnünk, hogy bármiféle jött mentből, már elnézést, lehet olyan próféta, ki a Mindenhatót látta szemtől szembe. Mózes és Áron ki voltak választva erre a feladatra, ennek érzékeltetésére mutatja be nekünk mindazokat, akik megelőzhették volna a születési sorrend miatt őket, de mégse tették.

És hogy miért pont itt hozza a Tóra ezeket a bizonyítékokat? A történet eddig nem volt sikeres Mózes és Áron szempontjából. Mózesnek menekülnie kellett mióta megszületett, először az otthonából menekítették ki még csecsemőként, majd egészen Midjánig kellett menekülnie az egyiptomiak elől. 

Ezek után már már hihetetlen, mennyire nehezen vette rá a Mindenható, hogy visszatérjen és a nép élére álljon. Ezek után is sikertelen volt az első próbálkozása a fáraónál. Ami különleges ezen a ponton az az, hogy itt változik meg a történet. Innen kezd Mózes irányítani és kezdődnek a sikerek, melyek a végül is a nép felszabadítását és a törvények elfogadását eredményezik.

Ez az a hely, ahol "felível Mózes és Áron" karrierje. Ez az a hely ahol emlékeztetni kell mindenkit, ők is hús vér emberek, őket választotta ki az Örökkévaló.