Saturday, March 9, 2013

Vájákehel: a rátermett vezető választása

Sokszor felmerül, hogyan választjuk meg az életben azokat az embereket, akik vezetnek minket. Honnan tudjuk, hogy ki az, akinek tényleg a kezébe adhatunk feladatot, vagy esetleg saját magunkat alá rendelhetjük, mert így fontos dolgokat érhetünk el.

A sivatagi szentély megépítésénél olvassuk:

"És mondta Mózes Izráel fiainak: Lássátok, név szerint szólította az Örökkévaló Beczálelt, Úri fiát, Chúr fiát, Jehuda törzséből; eltöltötte őt Isten szellemével: bölcsességgel, értelemmel és tudással, minden munkában " (Exodus XXXV. 30-31.)

A hetiszakaszban olvassuk, hogy hogyan épül fel a sivatagi szentély. Hogyan válik ez a munka egy igazi közösségi feladattá, melyet nem "külsősök" vagy "alválalkozók" hajtanak végre hanem maga a nép váltja valóra.

Ezt a feladatot Beczálel vezette, kinek a kinevezését olvashatjuk a fenti idézetben. Beczálel a fent írtak szerint bölcs, okos és tudós volt. De vajon ezek a tulajdonságok elegek ahhoz, hogy valaki vezesse a népet egy ilyen fontos feladatban?

(Nem tartozik ide szorosan, de "bölcs" jelzőt az Tóra 11 alkalommal használja emberekkel kapcsolatban ebben a fejezetben és a következőben. Mindegyik esetben a szentély építésével összefügg a bölcsesség. Sehol máshol Mózes öt könyvében nincs jelen ez a jelző ilyen gyakorisággal.)

A midrás (Beráhot traktátus 55a) azt írja, hogy Beczálel kiválasztása az Örökkévaló által nem volt annyira egyértelmű, mint ahogy az első olvasatra tűnhet.

Először az Isten megkérdezte Mózest, hogy szerinte elfogadható-e Beczálel a feladatra. Erre Mózes azt válaszolta, hogy ha a világ urának elfogadtató akkor neki is biztosan az. Ezzel együtt, mondta Mózes, meg akarom kérdezni a népet. Mikor Mózes feltette a kérdést a népnek, a nép azt válaszolta, hogy ha neked elfogadható akkor nekünk is biztosan az.

Ebből tanulták bölcseink, hogy kinevezésekhez ki kell kérni az emberek véleményét. Ezzel együtt, furcsán hangzik, hogy emberi hozzájárulás kell ahhoz amit az Örökkévaló dönt el. Ez formalitás? Esetleg udvariasság?

Rav Kook (Kúk) Ein Aja könyvében az igaz vezető három minősítéséről ír ezzel a midrással kapcsolatban.

Az vezető első tulajdonsága a becsületesség, a lelkének tisztasága. Ez belső tulajdonság, melyet csakis a lelkének teremtője tud minősíteni.

A második a bölcsesség, melynek segítségével sikeresen el tudja irányítani az embereket a feladataikban. Ez már egy olyan tulajdonság, melyet az emberek is tudnak minősíteni. De nem mindenki, ugyanis csak olyan valaki tudja megítélni ezt igazán, aki maga is embereket vezet. Ezért volt fontos Mózes válasza. Bár az első tulajdonság a legfontosabb, legyen bármilyen becsületes a jelölt, nem biztos hogy el tudja vezetni az embereket.

A harmadik tulajdonság, ami egy sikeres vezető ismérve az a karizma. Nem kérdés, hogy ez még kevésbé fontos mint az előbbi két tulajdonság, de a karizmatikus vezető még hatásosabb, még inkább hatni tud az emberekre, mint az aki "csak" becsületes és bölcs.

Mint már mondtuk előbb, a sorrend fontos. A bölcs és karizmatikus emberből, aki nem becsületes, a legjobb esetben is csak rossz vezető lesz. Rosszabbakban még korrupt is.

Ez a fontossági sorrend az amiről a Midrás tanít minket. Először az Örökkévaló biztosította, hogy Beczálel becsületes. Ezek után Mózes értékelte őt és döntött úgy, hogy alkalmas az emberek vezetésére. Majd a nép, kik eldöntötték, hogy Beczálel népszerű lesz-e vagy sem.







Monday, March 4, 2013

Ki tiszá: Bizonyosság táblái

Hetiszakaszunk, "ki tiszá" két fő részre és egyben témára osztható. Első rész ugyanúgy mint a két előző hetiszakasz, a pusztai szentély törvényeivel és az azokhoz kapcsolódó témákkal foglalkozik. A második rész viszont nagyon más vizekre viszi az olvasót.

A második részben olvassuk az aranyborjú bűnét. Míg Mózes fent volt a Szináj hegyen, a nép követelte Árontól, hogy csináljon nekik egy bálványt, amely, ha lehet így fogalmazni, pótolja Mózest, akit eltűntnek hittek.  Áron tűzbe dobta az aranyat amit a néptől összeszedett és a lángokból egy arany borjú emelkedett ki. Mikor Mózes lejött a hegyről a táborban találta az aranyborjút az őt bálványozó néppel. Ez a bűn, a bálványimádás, az egyik legsúlyosabb, melyet a nép elkövetett a sivatagi vándorlás alatt. Egyben, ez a rabbinikus irodalom egyik leginkább tárgyalt tórai eseménye. Ezzel együtt, bármennyire is divatos téma, nem ezzel foglalkozunk ezen a héten.

Chagall: Mózes megkapja a törvény tábláit

A mai témánkhoz a következő versszakokat fogjuk tanulmányozni.

"És őrizzék meg Izráel fiai a szombatot, hogy megtartsák a szombatot nemzdékeiken át, örök szövetségül. Közöttem és Izráel fiai között jel az örökre; mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a hetedik napon pedig nyugodott és pihent. És odaadta Mózesnek, a mint végzett azzal, hogy beszéljen vele, a Színáj hegyén a bizonyosság két tábláját, kőtáblákat, irva Isten ujjával." (Exodus XXXI. 16.-18.)

Az utolsó mondat ("És odaadta...") alanya rejtett. A tóra nem fejti ki, hogy ki adta oda Mózesnek a bizonyosság tábláit. Legalábbis nem ebben a mondatban.

Az előző mondat alanya ("hat napon alkotta az Örökkévaló...") ugyanaz mint a rejtett alany a már említett utolsó mondatban. Ez mutatja folytonosságot és a kapcsolatot a fenti versszakok között. Miért fontos ez és mit jelent ez a kapcsolat?

Ezekkel a versszakokkal zárul Mózes második könyvének harmincegyedik fejezete. A harminckettedik fejezetben azonnal kezdődik a már fenn említett aranyborjú-történet. Ez a  lezárás a rejtett alannyal mutatja, hogy a bizonyosság tábláinak átvétele körbeveszi az eddig olvasottakat, lezár egy szakaszt és minden törvény, melyet előtte olvastunk, feltétel és felkészítés volt a szövetség tábláira.

Korábban, a Jitró hetiszakaszban olvastuk, hogy "Földből való oltárt  késztíts nekem..." (Exodus XX 24.). Ami megelőzte ezt a versszakot az a tíz parancsolat,a Szináj hegyi kinyilatkoztatás volt. Ahogy az oltár felépítését leírja a tóra, ugyanúgy a népet és az emberiséget megalapozó erkölcsi, humánus és jogi alapjait és törvényeit lefekteti.

A következő hetiszakaszban, a Mispatim-ban jobban kibontakoznak ezen alapelvek melyek ember és felebarátja közti viszonyt határozzák meg. Majd a Trumá, Tecáve és Ki tiszá (első fele) szakaszokban a szentély és szolgálatának parancsolatait olvassuk. Ez nem jelent mást, mint hogy a szentély szerepe az Isteni jelenlét, melyet elhoz a nép közé. A ember és környezetének törvényei - tórája - függnek az Isteni közelségtől.

A táblák szerepe az, hogy együtt legyen a Szentélyben az oltárral. Emeljék az Isteni jelenlétet és bizonyosságai legyenek a szövetségnek, mely az Örökkévaló és a választott népe között köttetett.