Noah: Az igazak útja

Azt gondolom, hogy sok dolgot amit csináltam eddig az életben nagyon szélsőségesen kezeltem. Bármihez fogtam hozzá, legyen az hitbeli  dolog vagy akár tanulás, sport vagy egyéb szabadidős tevékenység, csak komolyan tudtam csinálni. Vagy sehogy. Mindig úgy gondoltam, hogy csak komolyan van értelme csinálni valamit. Minden más időpazarlás, hisz ha nem csináljuk komolyan akkor nem hiszünk benne és nem is csináljuk igazából. Fehér vagy fekete. Nincs átmenet.

A hetiszakaszban olvashatjuk:

"Ezek Nóé nemzetségei. Nóé igaz, feddhetetlen férfi volt nemzedékében; az Istennel járt Nóé" (Genesis VI. 9.)

Nóé igaz férfi volt, héberül "cadik" (צדיק). Igaz az a magyarázatok szerint az, aki mindent az őt megillető színben lát. Mindent objektíven és nem csak a saját szeme szerint ítél meg. Ezen kívül a tóra a "tamim" (תמים) , az IMIT fordítás szerint "feddhetetlen" jelzővel illeti Nóét. Míg az előbb tárgyalt igaz szó jellemzően az adott ember cselekvéseivel társítható, mint például igazságot tett, addig a feddhetetlen inkább arra mutat rá mit nem tett meg a jelző alanya. A két jelző kiegészíti egymást ami megmutatja, hogy Nóé jókat cselekedet és nem tett olyan dolgokat amik elitélhetőek lettek volna. De vajon milyen értelemben volt ő igaz és feddhetetlen?
A teljes kijelentés így hangzott: "igaz, feddhetetlen férfi volt nemzedékében". Mit jelent az, hogy a nemzedékében? Az emberiség eme nemzedékéről csak rosszakat olvashatunk:

"És látta az Örökkévaló, hogy nagy az ember gonoszsága a földön és hogy szive gondolatjainak minden hajlama csak gonosz egész nap" (Genesis VI. 5.)

"A föld pedig megromlott az Isten szine előtt, és megtelt a a föld erőszakossággal." (Genesis VI. 11.)

Eme nem túlságosan hízelgő mondatok után felmerül a kérdés, mit jelent az a kiegészítés, hogy
"nemzedékében"? Nyilvánvaló, hogy ez egy romlott nemzedék, ezért is küldi rájuk az özönvizet az örökkévaló. A kérdés az, hogy e nemzedékhez képest volt igaz és feddhetetlen Nóé, azaz egy jobb nemzedékből lehet hogy ki se tűnt volna. Vagy azt, hogy eme romlottság ellenére képes volt igaz ember lenni. Másképpen, hogy egy romlott társadalomban igaz és feddhetetlen tudott maradni. Az igazság, hogy mindkét magyarázat helytálló. Az elkerülhetetlen, hogy egy ember lelkére ne legyen hatással egy ilyen erőszakos közeg. Amennyiben az ember erkölcsére és integritására hatással van a generációja, az Örökkévaló ezt a lelki állapotához képest ítéli meg. Ezek szerint ez a két állapot a teremtő szemszögéből egy és ugyanaz. Nem véletlen hogy a "feddhetetlen" jelző lett elsődlegesen kapcsolva a "volt nemzedékében". Ezzel is hangsúlyozva van az, hogy milyen nehéz feddhetetlen maradni ennyi bűnös között.

Nem minden igaz ember egyenlő és a tóra felhívja a figyelmünket a különbségekre. A fent említett versszak szerint " az Istennel járt Nóé", ezzel ellentétben Ábrahámnak azt mondta az Örökkévaló "járj előttem" (Genesis XVII. 1.). Tehát Nóé az Örökkévalóval járt, Ábrahám meg előtte. Erre még visszatérünk  a jövő héten, de ami fontos a heti témával kapcsolatban az az, hogy mindkét bölcs, Nóé és Ábrahám is "járt". Mi a kapcsolat az igazságosság, feddhetetlenség, bölcsesség és a járás között?

Nóé ötszáz éves volt amikor nemzette három fiát, Semet, Hámot és Jáfetet. Bölcseink rámutatnak, hogy Nóé  korabeli elfogadotthoz képest későn vállalt gyerekeket és ennek az az oka, hogy nem érezte magát késznek arra hogy ebben a kegyetlen nemzedékben fel tudjon nevelni gyerekeket. Csak ötszáz éves korában találtatott alkalmasnak erre, miután" az Istennel járt Nóé".  Ez is rámutat, hogy bölcseink esetében a járást a tóra mint szinonimát használja a szellemi fejlődésre. Az igaz emberek ismérve, mint azt az elején írtam, az hogy képesek objektíven látni mindent, beleértve magukat is. Látják saját hiányosságaikat és képesek fejlődni. Már az első két ember, Ádám és Éva bűnözött, mikor is ettek a tudás fájának gyümölcséből. Az Örökkévaló nem törölte el embert abban a pillanatban, és javította meg a világot azonnal. E helyett hagyja, hogy a világ lépésről lépésre magát javítsa meg. Ezért is adta nekünk az igazakat akik képesek erkölcsileg és hitben fejlődni és ők azok, akik az újabb generációkat magasabb szellemi szintre emelik.

Visszatérve a bevezetőre, egyszerűbb is lenne mindent fehéren és feketén látni, ezzel szemben a tóra megmutatja, hogy az állandó fejlődés és javítása a dolgoknak sokszor fontosabb, mint az hogy valami azonnal tökéletes legyen.

Beresit: a teremtés nézőpontjai

Valamikor, sok sok évvel ezelőtt a gimnáziumi tanulmányaim alatt részt vettem egy irodalmi szakkör óráin. Utólag ez elég furcsán hangzik. Soha nem voltam egy irodalmár alkat, a HKT-t sem kedveltem kifejezetten. Mondhatni reál pedigrém egy idegen láncszeme volt ez. A szakkört egy kiváló magyar tanár tartotta akinek irodalom-szeretete magával ragadó volt.
Ezen kedves tanár valamelyik elragadott pillanatában szájára vette a bibliát. Na persze, magyar irodalom tanár nem igen tanított a bibliáról akkoriban és ez talán rendben is volt, hisz ő magukat sem tanították komolyan erről a könyvről. Egyébként, ha jól tudom, még mindig ez minden idők legtöbbet nyomtatott és olvasott könyve úgyhogy akár jogosan hívhatnánk minden idők legnagyobb "best seller"-jének. Tudom, hogy nem sorolható a szépirodalomhoz, de talán az embernek mégis van némi hiányérzete a rendszerrel kapcsolatban. De ezt a gondolatmenetet nem folytatom, mert nem vág a témába a folytatás és nem hiszem hogy a megfelelő ember lennék a helyzet kiértékelésére. Ezzel szemben némi aláfestést ad a következő sorokhoz. Ott tartottunk, hogy az említett tanár megszólta a bibliát. Azt mondta, hogy nyissuk fel a teremtés könyvét (Genesis), olvassuk el a két teremtés történetet (itt Genesis I és II-re gondolt) és azonnal látni fogjuk hogy már az elején tele van ellentmondásokkal. Ergo, szerinte az egész hülyeség és egyáltalán ki az aki egy ilyen dolgot komolyan vesz?

Nem szeretném kritizálni ezen fórumon a kedves volt tanáromat, vannak dolgot amikhez nem kell kommentárt fűzni... Ez a bejegyzés a teremtés két történetével és a kettő közti viszonyról szól.

Az első történet a teremtés könyvének (szefer Beresit) első fejezetében van leírva. A teremtés hat napját írja le a tóra melyet a következő szavakkal kezd:
"Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet" (Genesis I 1.)
Megteremtette az Örökkévaló a világosságot, elválasztva őt a sötétségtől és így lett az első nap. A második napon teremtődött az ég. A harmadikon a földet, tengereket és növényeket. A negyediken az égi testeket mint nap, hold és a csillagok. Ötödiken a madarakat és a vízi élőlényeket. A hatodikon a szárazföldi élőlényeket és az embert (férfinak és nőnek). A hetedik napon megpihent.

A második történet a második fejezet negyedik versszakánál kezdődik:
"Ezek az eredetei az égnek és a földnek, a midőn teremtettek, azon a napon, melyen alkotta az Örökkévaló Isten a földet és az eget"  (Genesis II 4.)
De itt nem találunk rendezett eseményleírást mint az első történetben. Mikor az IMIT tóra fordítás azt írja "eredetei" az eredeti héber szövegben azt a szót találjuk, hogy "תולדות" (fonetikusan "toldot"). Ez a szó több helyen is leszármazottak felsorolását előzi meg (például "Ve'Ele toldot bnei Noah", "És ezek Noé fiainak nemzetségei"). Ebből levonhatjuk a következtetés, hogy a második történet nem ott kezdődik ahol az első, mert már létezik az ég és a föld. Tehát legalább a harmadik napon kapcsolódunk be az első történetbe.
Ezzel szemben olvashatjuk, hogy
"De a mezőnek semmi bokra nem volt még a földön, sem a mezőnek semmi füve nem nőtt még, mert nem bocsájtott esőt az Örökkévaló Isten a földre és ember sem volt, hogy mívelje a földet" (Genesis II 5.)
Az első történetben a harmadik napon megparancsolta az Örökkévaló, hogy a föld sarjasszon füvet és fákat és az embert meg csak a hatodik napon teremtette meg. Itt mégis azt olvassuk, hogy bokor még nem létezett és "a mezőnek semmi füve nem nőtt". Egyrészt ez nem valódi ellentmondás, hisz a bokor teremtéséről nem írt az első történet. Nem minden lett egyenesen teremtve az Örökkévaló által. Vannak amik közvetve teremtődtek, ezt jelöli a már fent taglalt "toldot" (leszármazott) szó a történet elején. Nem úgy mint a például az ég és a föld melyek közvetlenül teremtődtek ("teremtette Isten az eget és a földet"). Másrészt amit megtudunk a két történet összehasonlításából az, hogy az ember előtt létezett már fű, de az nem nőtt. Tehát a harmadik napon megteremtődtek az említett növények, de lényegében a magjuk (vagyis a potenciál) létezett egészen addig míg nem volt eső és nem volt ki megművelje a földet.
Ebből láthatjuk, hogy a második történet az mondja nekünk, hogy minden amit az Örökkévaló teremtett akkor kap értelmet ha az ember megjelenik. Másképpen mindezek a dolgok az ember miatt lettek megteremtve. Ez nem azt jelenti, hogy az ember azt csinál amit akar a többi teremtménnyel. A teremtés történet megmutatja, hogy az ember is teremtmény és a teremtőjével kell elszámolnia minden tettével.

Fontos megjegyezni a nézőpontok közti különbséget. Az első fejezet bemutatja a teremtést a teremtő szemszögéből. Rendezetten megjelennek a világunk "kellékei" egymás után egészen míg meg nem jelenik az ember. A második történet már az első versszakban írja, hogy "melyen alkotta az Örökkévaló Isten a földet és az eget". Ez előtt a sorrend az első történetben ég és föld volt itt meg föld és ég. Ebből is láthatjuk hogy a nézőpont közepébe a második történetben a föld és az ember kerül az ég helyett.

A judaizmus válasza a bevezetőben feltett kérdésekre az, hogy nincs két egymásnak ellentmondó teremtés történet. A két történet egy és ugyanazon teremtést írja le különböző szemszögekből és különbségeknek szerepe van, amiből tanulni lehet.