Noah: Az igazak útja

Azt gondolom, hogy sok dolgot amit csináltam eddig az életben nagyon szélsőségesen kezeltem. Bármihez fogtam hozzá, legyen az hitbeli  dolog vagy akár tanulás, sport vagy egyéb szabadidős tevékenység, csak komolyan tudtam csinálni. Vagy sehogy. Mindig úgy gondoltam, hogy csak komolyan van értelme csinálni valamit. Minden más időpazarlás, hisz ha nem csináljuk komolyan akkor nem hiszünk benne és nem is csináljuk igazából. Fehér vagy fekete. Nincs átmenet.

A hetiszakaszban olvashatjuk:

"Ezek Nóé nemzetségei. Nóé igaz, feddhetetlen férfi volt nemzedékében; az Istennel járt Nóé" (Genesis VI. 9.)

Nóé igaz férfi volt, héberül "cadik" (צדיק). Igaz az a magyarázatok szerint az, aki mindent az őt megillető színben lát. Mindent objektíven és nem csak a saját szeme szerint ítél meg. Ezen kívül a tóra a "tamim" (תמים) , az IMIT fordítás szerint "feddhetetlen" jelzővel illeti Nóét. Míg az előbb tárgyalt igaz szó jellemzően az adott ember cselekvéseivel társítható, mint például igazságot tett, addig a feddhetetlen inkább arra mutat rá mit nem tett meg a jelző alanya. A két jelző kiegészíti egymást ami megmutatja, hogy Nóé jókat cselekedet és nem tett olyan dolgokat amik elitélhetőek lettek volna. De vajon milyen értelemben volt ő igaz és feddhetetlen?
A teljes kijelentés így hangzott: "igaz, feddhetetlen férfi volt nemzedékében". Mit jelent az, hogy a nemzedékében? Az emberiség eme nemzedékéről csak rosszakat olvashatunk:

"És látta az Örökkévaló, hogy nagy az ember gonoszsága a földön és hogy szive gondolatjainak minden hajlama csak gonosz egész nap" (Genesis VI. 5.)

"A föld pedig megromlott az Isten szine előtt, és megtelt a a föld erőszakossággal." (Genesis VI. 11.)

Eme nem túlságosan hízelgő mondatok után felmerül a kérdés, mit jelent az a kiegészítés, hogy
"nemzedékében"? Nyilvánvaló, hogy ez egy romlott nemzedék, ezért is küldi rájuk az özönvizet az örökkévaló. A kérdés az, hogy e nemzedékhez képest volt igaz és feddhetetlen Nóé, azaz egy jobb nemzedékből lehet hogy ki se tűnt volna. Vagy azt, hogy eme romlottság ellenére képes volt igaz ember lenni. Másképpen, hogy egy romlott társadalomban igaz és feddhetetlen tudott maradni. Az igazság, hogy mindkét magyarázat helytálló. Az elkerülhetetlen, hogy egy ember lelkére ne legyen hatással egy ilyen erőszakos közeg. Amennyiben az ember erkölcsére és integritására hatással van a generációja, az Örökkévaló ezt a lelki állapotához képest ítéli meg. Ezek szerint ez a két állapot a teremtő szemszögéből egy és ugyanaz. Nem véletlen hogy a "feddhetetlen" jelző lett elsődlegesen kapcsolva a "volt nemzedékében". Ezzel is hangsúlyozva van az, hogy milyen nehéz feddhetetlen maradni ennyi bűnös között.

Nem minden igaz ember egyenlő és a tóra felhívja a figyelmünket a különbségekre. A fent említett versszak szerint " az Istennel járt Nóé", ezzel ellentétben Ábrahámnak azt mondta az Örökkévaló "járj előttem" (Genesis XVII. 1.). Tehát Nóé az Örökkévalóval járt, Ábrahám meg előtte. Erre még visszatérünk  a jövő héten, de ami fontos a heti témával kapcsolatban az az, hogy mindkét bölcs, Nóé és Ábrahám is "járt". Mi a kapcsolat az igazságosság, feddhetetlenség, bölcsesség és a járás között?

Nóé ötszáz éves volt amikor nemzette három fiát, Semet, Hámot és Jáfetet. Bölcseink rámutatnak, hogy Nóé  korabeli elfogadotthoz képest későn vállalt gyerekeket és ennek az az oka, hogy nem érezte magát késznek arra hogy ebben a kegyetlen nemzedékben fel tudjon nevelni gyerekeket. Csak ötszáz éves korában találtatott alkalmasnak erre, miután" az Istennel járt Nóé".  Ez is rámutat, hogy bölcseink esetében a járást a tóra mint szinonimát használja a szellemi fejlődésre. Az igaz emberek ismérve, mint azt az elején írtam, az hogy képesek objektíven látni mindent, beleértve magukat is. Látják saját hiányosságaikat és képesek fejlődni. Már az első két ember, Ádám és Éva bűnözött, mikor is ettek a tudás fájának gyümölcséből. Az Örökkévaló nem törölte el embert abban a pillanatban, és javította meg a világot azonnal. E helyett hagyja, hogy a világ lépésről lépésre magát javítsa meg. Ezért is adta nekünk az igazakat akik képesek erkölcsileg és hitben fejlődni és ők azok, akik az újabb generációkat magasabb szellemi szintre emelik.

Visszatérve a bevezetőre, egyszerűbb is lenne mindent fehéren és feketén látni, ezzel szemben a tóra megmutatja, hogy az állandó fejlődés és javítása a dolgoknak sokszor fontosabb, mint az hogy valami azonnal tökéletes legyen.