Beresit: a teremtés nézőpontjai

Valamikor, sok sok évvel ezelőtt a gimnáziumi tanulmányaim alatt részt vettem egy irodalmi szakkör óráin. Utólag ez elég furcsán hangzik. Soha nem voltam egy irodalmár alkat, a HKT-t sem kedveltem kifejezetten. Mondhatni reál pedigrém egy idegen láncszeme volt ez. A szakkört egy kiváló magyar tanár tartotta akinek irodalom-szeretete magával ragadó volt.
Ezen kedves tanár valamelyik elragadott pillanatában szájára vette a bibliát. Na persze, magyar irodalom tanár nem igen tanított a bibliáról akkoriban és ez talán rendben is volt, hisz ő magukat sem tanították komolyan erről a könyvről. Egyébként, ha jól tudom, még mindig ez minden idők legtöbbet nyomtatott és olvasott könyve úgyhogy akár jogosan hívhatnánk minden idők legnagyobb "best seller"-jének. Tudom, hogy nem sorolható a szépirodalomhoz, de talán az embernek mégis van némi hiányérzete a rendszerrel kapcsolatban. De ezt a gondolatmenetet nem folytatom, mert nem vág a témába a folytatás és nem hiszem hogy a megfelelő ember lennék a helyzet kiértékelésére. Ezzel szemben némi aláfestést ad a következő sorokhoz. Ott tartottunk, hogy az említett tanár megszólta a bibliát. Azt mondta, hogy nyissuk fel a teremtés könyvét (Genesis), olvassuk el a két teremtés történetet (itt Genesis I és II-re gondolt) és azonnal látni fogjuk hogy már az elején tele van ellentmondásokkal. Ergo, szerinte az egész hülyeség és egyáltalán ki az aki egy ilyen dolgot komolyan vesz?

Nem szeretném kritizálni ezen fórumon a kedves volt tanáromat, vannak dolgot amikhez nem kell kommentárt fűzni... Ez a bejegyzés a teremtés két történetével és a kettő közti viszonyról szól.

Az első történet a teremtés könyvének (szefer Beresit) első fejezetében van leírva. A teremtés hat napját írja le a tóra melyet a következő szavakkal kezd:
"Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet" (Genesis I 1.)
Megteremtette az Örökkévaló a világosságot, elválasztva őt a sötétségtől és így lett az első nap. A második napon teremtődött az ég. A harmadikon a földet, tengereket és növényeket. A negyediken az égi testeket mint nap, hold és a csillagok. Ötödiken a madarakat és a vízi élőlényeket. A hatodikon a szárazföldi élőlényeket és az embert (férfinak és nőnek). A hetedik napon megpihent.

A második történet a második fejezet negyedik versszakánál kezdődik:
"Ezek az eredetei az égnek és a földnek, a midőn teremtettek, azon a napon, melyen alkotta az Örökkévaló Isten a földet és az eget"  (Genesis II 4.)
De itt nem találunk rendezett eseményleírást mint az első történetben. Mikor az IMIT tóra fordítás azt írja "eredetei" az eredeti héber szövegben azt a szót találjuk, hogy "תולדות" (fonetikusan "toldot"). Ez a szó több helyen is leszármazottak felsorolását előzi meg (például "Ve'Ele toldot bnei Noah", "És ezek Noé fiainak nemzetségei"). Ebből levonhatjuk a következtetés, hogy a második történet nem ott kezdődik ahol az első, mert már létezik az ég és a föld. Tehát legalább a harmadik napon kapcsolódunk be az első történetbe.
Ezzel szemben olvashatjuk, hogy
"De a mezőnek semmi bokra nem volt még a földön, sem a mezőnek semmi füve nem nőtt még, mert nem bocsájtott esőt az Örökkévaló Isten a földre és ember sem volt, hogy mívelje a földet" (Genesis II 5.)
Az első történetben a harmadik napon megparancsolta az Örökkévaló, hogy a föld sarjasszon füvet és fákat és az embert meg csak a hatodik napon teremtette meg. Itt mégis azt olvassuk, hogy bokor még nem létezett és "a mezőnek semmi füve nem nőtt". Egyrészt ez nem valódi ellentmondás, hisz a bokor teremtéséről nem írt az első történet. Nem minden lett egyenesen teremtve az Örökkévaló által. Vannak amik közvetve teremtődtek, ezt jelöli a már fent taglalt "toldot" (leszármazott) szó a történet elején. Nem úgy mint a például az ég és a föld melyek közvetlenül teremtődtek ("teremtette Isten az eget és a földet"). Másrészt amit megtudunk a két történet összehasonlításából az, hogy az ember előtt létezett már fű, de az nem nőtt. Tehát a harmadik napon megteremtődtek az említett növények, de lényegében a magjuk (vagyis a potenciál) létezett egészen addig míg nem volt eső és nem volt ki megművelje a földet.
Ebből láthatjuk, hogy a második történet az mondja nekünk, hogy minden amit az Örökkévaló teremtett akkor kap értelmet ha az ember megjelenik. Másképpen mindezek a dolgok az ember miatt lettek megteremtve. Ez nem azt jelenti, hogy az ember azt csinál amit akar a többi teremtménnyel. A teremtés történet megmutatja, hogy az ember is teremtmény és a teremtőjével kell elszámolnia minden tettével.

Fontos megjegyezni a nézőpontok közti különbséget. Az első fejezet bemutatja a teremtést a teremtő szemszögéből. Rendezetten megjelennek a világunk "kellékei" egymás után egészen míg meg nem jelenik az ember. A második történet már az első versszakban írja, hogy "melyen alkotta az Örökkévaló Isten a földet és az eget". Ez előtt a sorrend az első történetben ég és föld volt itt meg föld és ég. Ebből is láthatjuk hogy a nézőpont közepébe a második történetben a föld és az ember kerül az ég helyett.

A judaizmus válasza a bevezetőben feltett kérdésekre az, hogy nincs két egymásnak ellentmondó teremtés történet. A két történet egy és ugyanazon teremtést írja le különböző szemszögekből és különbségeknek szerepe van, amiből tanulni lehet.