Friday, July 15, 2016

Hukát: Kire üt Mózes?

A hetiszakasz fordítása a zsido.com-on olvasha

Nem akarom feleslegesen fesziteni a kedves olvasó idegeit, úgyhogy elárulom: a sziklára.


 Batnadiv Weinberg: Mózes és a szikla
Bibliodraw projektből

De vajon miért?

Hiszen az I-teni parancs egyértelmű volt. Figyeljük meg: 

"És elérkeztek Izrael fiai, az egész község Cin pusztájába az első hónapban és a nép maradt Kádesben. Ott meghalt Mirjám és eltemették ott. És nem volt vize a községnek; és összegyülekeztek Mózes meg Áron ellen. És a nép pörlekedett Mózessel és szólt, mondván: Bárcsak elpusztultunk volna, mikor elpusztultak testvéreink az Örökkévaló színe előtt! Miért is hoztátok az Örökkévaló gyülekezetét a pusztába, hogy meghaljunk itt, mi és barmaink? Miért is vezettetek fel bennünket Egyiptomból, hogy hozzatok bennünket erre a gonosz helyre? Nem oly hely ez, hol vetés, füge, szőlő, gránátalma van; és víz sincs inni. És bement Mózes, meg Áron a gyülekezet elől a gyülekezés sátorának bejáratába és leborultak arcukra; és megjelent nekik az Örökkévaló dicsősége.És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Vedd a botot és gyűjtsd egybe a községet, te meg testvéred Áron, és szóljatok a sziklához az ő szemeik előtt, hogy adja ki vizét; és kihozol nekik vizet a sziklából és megitatod a községet meg barmaikat. Mózes elvette a botot az Örökkévaló színe elől, amint parancsolta neki. És Mózes meg Áron egybegyűtötték a gyülekezetet a szikla elé; és mondta nekik (Mózes): Halljátok csak, ti ellenszegülők! Vajon ebből a sziklából hozzunk-e ki nektek vizet? És fölemelte Mózes a kezét és rávágott a sziklára botjával kétszer; erre kiömlött sok víz, és ivott a község, meg barmaik. És mondta az Örökkévaló Mózesnek, meg Áronnak: Mivelhogy nem hittetek bennem, hogy megszenteljetek engem Izrael fiainak szemei előtt, azért nem viszitek be a gyülekezetet az országba, melyet nekik adtam." Numeri XX. 1-12.

A hiba egyértelmű: ha azt a parancsolatot kapjuk, hogy szóljunk a kősziklához, ne üssük meg azt. Hacsak nem áll szándékunkban örökre megfosztani magunktól az alija engedélyre szóló jogosultságunkat.

De itt legalább két fogas kérdés merül fel:  1. Egy olyan veterán vezetőtől, mint Mózes, nem várnánk el, hogy ilyen sorsdöntő baklövést kövessen el.  2. Nem túloz-e az i-teni gondviselés midőn ennyire súlyos büntetést szab ki Mózesre, kinek érdemeit meg sem lehet számlálni, csak azért, mert letiporta a szikla jogait? Sok más közönséges zsidó alighanem ennél sokkal rosszabb dolgokat is elkövetett, s mégsem járt ennyire pórul. 

Nemde?

Ahhoz, hogy ezt a rejtélyt megfejtsük, nagyitó alá kell tenni néhány részletet: térjünk vissza egy pillanatra a Tóra elbeszésére. Hogyan nevezi a népet? "az egész gyülekezet" Rási kommentárja szerint- bölcseink alapján -  ez a gyülekezet már nem az Egyiptomból kivonuló nemzedék, hanem azok sarjai, akiknek el kell foglalnia Izráel földjét. Bizony, eltelt 38 év az utolsó hetiszakasz óta, hogy rohan az idő... 

Ja igen, világos miért sújtott rá Mózes a vesszővel a védtelen sziklára. Pillantsunk rá egy majdnem azonos helyzetre rögtön a kivonulás után (tehát ngyven éve): 

"És elvonult Izrael fiainak egész községe Szin pusztájából vonulásaik szerint az Örökkévaló parancsára; és táborozott Refidimben, de nem volt víz, hogy igyék a nép. És pörlekedett a nép Mózessel és mondta: Adjatok nekünk vizet, hogy igyunk! És mondta nekik Mózes: Mit pörlekedtek velem, és mit kísértitek meg az Örökkévalót? És szomjúhozott ott a nép vízre és zúgolódott a nép Mózes ellen, és mondta: Miért is hoztál fel bennünket Egyiptomból, hogy megölj engem és gyermekeimet és nyájaimat szomjúság által? És kiáltott Mózes az Örökkévalóhoz, mondván: Mit tegyek e néppel? Kevés híja, és megköveznek engem. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Vonulj a nép előtt és vegyél magaddal Izrael vénei közül, meg botodat, mellyel megverted a folyamot, vedd kezedbe és menj! Íme, én állok majd előtted ott a sziklán, a Chóreben, üss a sziklára és kijön abból víz és majd iszik a nép. Mózes így cselekedett Izrael vénei szeme láttára." Exodus XVII. 1-6.

Mózes már tapasztalt volt, midőn a mi hetiszakaszunkban innia kellet adni a népnek – csakhogy ez már egy más nép volt, és itt volt a bökkenő. Kétségtelen, hogy az utóbbilag idézett, negyven évvel ezelőtti incidensnél maga a Fennvaló utasitotta a prófétát, hogy ilyen módon cselekedjen, de nem volt többé szabad ezt az intő megjelenést használni, ezért is mondta Ő: "szóljatok a sziklához az ő szemeik előtt" – a fogalmazás félreérthetetlen.

Értsük meg a szimbólikáját ennek a cselekménynek. Mózes azt képviseli, aki őt küldte, tehát a tóraadó Fennvalót. Ezért Mózes tetteiből, viselkedéséből a nép azt tanulja, mit gondolnak az égben, hogyan viszonyul a Teremtő az adott témához. Ha a látnok azzal ,,kényszeriti" a kőszilát arra, hogy teljesitse akaratát, hogy náspángolja, akkor alighanem az i-teni düh tombol és csak az erőszak jön szóba – gondolhatták atyjaink. A nép vezetésének e módja megfelelt annak a generációnak, mely még Egyiptomban volt rabszolga és az életét a korbács csapása vezette. Az ő szemükben a verés, az ütés az egyértelmű kényszert fejezte ki, és ez talán szükségszerű volt náluk, mert nem ismertek mást. Szolgalelkűek voltak. Ámde ilyen szellemmel nem lehet hont foglalni és új, erős nemzetet alkotni, ezért a ,,Kémek vétke" , azaz a negyven éves kóborlás a sivatagban azért, hogy a nemzedéket leváltsuk, kényszerű volt. (aki nem ismeri a témát, olvassa el a két héttel ezelőtti hetiszakaszt) 

Az új nemzedéket már más fából faragták. Szabad világban nőttek fel,  szent légkör hatotta át mindennapi életüket. Mannát ettek, a Dicsfelhők vették őket körül és a Szentélyben feláldozott állatok húsát ették mig egész nap Tórát tanultak. Ezt a népet már nam csak hogy nem kell, hanem nem szabad többé ütni. Ők már felnőttek, az értelem kell hogy vezesse őket, nem pedig a kényszeritő megrovás használata. (bár néha ez is előfordult, de alig)

Most már nem idegen számunkra a tény, hogy ezért az ,,apró" botlásért ennyire súlyosan fizetett minden próféták atyja. A mózesi stratégia arról tanúskodik, hogy azzal együtt, hogy Ő a minden idők legnagyobbja, mégis van a jellemében valami, ami a régi nemzedékhez csatolja és ezért velük is kell maradnia a sivatagban, nem juthat el az annyira áhitott Kánaán földjére.

Az új nemzedéket más vezetheti csak be Erec Jiszraelbe: Jehosúa.  

Wednesday, June 29, 2016

Kóráh: Szentség a közösség között

Judaizmus egyik érdekes sajátossága a „minján”, amely legalább tíz férfi ember közösségét jelenti az imádságban. Azon különleges imák, melyek a Mindenható nevét szentelik meg (ilyen például a kádis, vagy a kedusá) csakis akkor mondhatóak mikor eme ima közösség jelen van. Az ember imádkozhat egyedül, de ekkor az imarend bizonyos részeit ki kell hagyni.

Batnadiv Weinberg: Kóráhot elnyeli a fölt
Bibliodraw projektből

A Talmud a következő versrészletből vezeti le az ima közösség szükségességét.

„És meg ne szentségtelenítsétek szent nevemet, hogy megszenteltessem Izrael fiai között; én vagyok az Örökkévaló, aki megszentel benneteket” Leviticus XXII. 32.

Az itt használt „között” szavat megtalálhatjuk szintén mikor hetiszakaszunkban mikor az Örökkévaló figyelmezteti a lázadó Kóráh és társai mellett lakókat.

„És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz mondván, Különödjetek el e község közepéből, had pusztítom el őket egy pillanat alatt!” Numeri XVI. 20.

Ebből „közt”-„község” (az eredeti szövegben mindkét helyen a מתוך szó szerepel, ez a kapcsolat a magyar fordításban egy kicsit megkopik) kapcsolatból tanuljuk, hogy a Mindenható nevét községben szenteljük meg. És mi a „község” (עדה – édá) meghatározása amiről itt szó van? Az előző hetiszakaszban a tóra ilyen községként jelölte meg a tíz kémet, akik a rossz híreket hozták az ígéret földjéről. Ebből tanuljuk, hogy a község legalább tíz férfit jelent.

Ez a levezetés két kérdést vet fel. Az imának egy személyes dolognak kéne lennie a lelkünk és teremtője között. Miért van szükségünk egy közösségre ahhoz, hogy ez az ima teljes lehessen? És miért vezetjük le a közösség fogalmát olyanoktól akik rossz példát mutattak a népnek: Kóráh és a kémek?

A szentség eléréséhez nem elég a saját magunk jobbá tétele és a belső spirituális életünk tökéletesítése. A szentég igazi célja, hogy a Mindenhatót szolgálata, melynek lényegi része hogy a minket körülvevő társadalmat is jobbá tegyük. Ezért nem mondhatjuk magunkban a kedusát, melyben az Örökkévaló nevét szenteljük meg. A közösség és a társadalom felemelkedése nélkül az egyén se lehet tökéletes.

Miért tanuljuk részben ezeket a parancsolatokat olyanoktól akik bűnöztek? Ha azok, akik bűnt követnek el csak saját kárukat lelik benne, akkor nem lenne szükség további büntetésre, hisz tulajdonképpen már a büntetés megtörtént mert csak maguknak okoztak kárt. De valójában az emberi természet része, hogy a tetteink hatnak másokra és a bűnöző is hat az őt körülvevő közösségre és ezért kapnak ők (további) büntetést. Hol a kapcsolat? Ha azoknak akik bűnöznek megbüntetjük, mert hatottak a közösségre akkor azokat akik jót cselekednek közösségben szintén meg kell jutalmazni. Ha a közösségben elkövetett bűnhöz tíz emberre volt szükség akkor ahhoz hogy egy közösségben elmondjuk ezeket az imákat, ahhoz is tíz ember kell.



Thursday, June 16, 2016

Behálotéhá: az ima két típusa

A hetiszakasz fordítása a zsido.com-on olvasha

Hetiszakaszunkban olvassuk, hogy Mirjám prófétanő, Mózes nővére beteg lett. Betegségeinket bölcseink összekapcsolták tetteinkkel. Azt mondták, hogy a betegség lehetőséget ad nekünk áttekinteni életünket és tetteinket, melyeket más szemszögből látunk gyengeségünk idejében. Sokkal jobban látjuk, hogy mi a fontos a minket körülvevő világból és mi kevésbé. Kik azok, akikre számíthatunk és kik akikre kevésbé. Ezért a betegség lehetőség is a tsuvára (megtérésre) és az őszinte, szívből jövő imára.

Batnadiv Weinberg: Bibliodraw projektből


Mirjám betegségére a tóra a „cara” szót használja, melyet a leprának szokás fordítani. Eme súlyos betegséget a „láson ha’rá”-val (pletykálkodás, valakit a szájára venni) hozza összefüggésbe a tóra. És tényleg, mint olvassuk:

„És beszélt Mirjám és Áron Mózes ellen, a kusita asszony miatt, akit elvett; mert kusita asszonyt vett el”. Numeri XII 1.

Hogy miért beszéltek Mózes testvérei Cippóra ellen és miért lett Mirjám megbüntetve ezért az egy másik bejegyzés része lesz.
Ami viszont figyelemre méltó az Mózes rövid imája Mirjámért:

„És Mózes kiáltott az Örökkévalóhoz, mondván: Isten, kérlek, ó gyógyítsd meg őt!” Numeri XII 13.

Mondhatnánk hétköznapian „rövid és velős” ez az ima.

A Talmud Berachot traktátusában olvassuk a következő kapcsolódó történetet:
Egyszer egy tanuló vezette az imát Eliézer rabbi iskolájában és imái szokatlanul hosszúra sikerültek. A többi tanuló panaszkodott „Mester, nézd mily lassú a társunk”. Eliézer rabbi azt válaszolta: „nem lassabb, mint Mózes, ki a zsidó népért imádkozott 40 napon és éjszakán át (az Arany Borjú bűne után)”. Egy másik alkalommal egy másik tanuló vezette az imát, nagyon gyorsan. A többi tanulók panaszkodtak, hogy milyen sietősen imádkozik. Erre Eliézer rabbi azt válaszolta: „Nem olyan sietősen, mint Mózes amikor Mirijámért könyörgött pár rövid szóval”.

Mi alapján döntötte el Mózes imájának hosszát? Saját nővére mivel érdemelt ki csak egy rövidített, egy soros könyörgést?

Az imának két szerepe van.

Az első szerep az egyén személyiségének alakításában van. Az ima felkelti az egyén figyelmét, elmélyíti érzelmeit. Ez igaz arra, amikor magunkért imádkozunk vagy valaki másért. Az ilyen típusú imában kitartásra, elhivatottságra és szívósságra van szükség mivel célja a hibás tulajdonságok kijavítása és ehhez időre van szükség.

Gondoljunk a fenn említett példára, mit Eliézer rabbi mondott. Mózes negyven napig imádkozott a népért az Arany Borjú bűne után, mert a népnek szüksége volt arra, hogy megtérjen azoktól a beidegzésektől, melyeket Egyiptomban vett magára. Miért pont negyven nap? Szokás azt mondani, hogy az embriónak az anyja méhében negyven napra van szüksége, mire megjelenik a keze meg a lába és „ember formát” kap. Úgy, mint ahogy a nép is újjá született az Arany Borjú bűne után.

E mellett, mint azt említettem korábban, van egy másik szerepe is az imának. Időnként a belső tulajdonságok és érzelmek már megtértek és megtisztultak. Az ima ilyenkor csak segít szavakba önteni a már létező érzelmeket és hitet, ami a lélekből származik. Ez a típus segít emlékeztetni a valódi irányram melyet a lelkünk megkövetel. Ilyen esetekben nincs szükség hosszú imára, egy rövid ima is elég kifejező tud lenni.

Mirjám esetében egy rövid ima is elégséges volt mivel már előtte is megbánta tettét:

„És mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram ne ródd fel nekünk vétkeinket, amit oktalanul cselekedtünk és amit vétkeztünk!” Numeri XII 11.

Ezért Mirjám gyógyulásához, mind lelki mind fizikai, elég volt egy rövid, egyszerű könyörgés.



Tuesday, January 19, 2016

Besalah: A veleszületett és megszerzett tulajdonságok

A hetiszakasz fordítása a zsido.com-on olvasha.

Régen emlékszem szüleim hosszú beszélgetéseire, mikor is azt tárgyalták ki, vajon mennyi az a gyerek valójából, ami veleszületett, és mennyi amit neveléssel lehet benne elültetni, megváltoztatni. Végül is valahol mindig ott egyeztek meg, hogy a nagyobbik rész a vele hozott anyag és a szülő csak terelgetni tudja a szeretetével a gyereket a helyes irányba.

Batnadiv Weinberg: a tenger szétválik
bibliodraw projektből


Hetiszakaszunkban olvassuk a korai héber kötészet egyik ékkövét, a tenger énekét, melyet a nép énekelt az Örökkévalónak mikor az csodával megmentette őket a fáraó hadától. Eme vers a következő vízióval fejeződik be.

"Rájuk borult félelem és rettegés, karod nagyságától elnémultak, mint a kő; míg átvonul a te néped, Örökkévaló! míg átvonul a nép, melyet szereztél." Exodus XV. 16. 

Mit jelent az ismétlés ebben a versszakban? Miért olvassuk "míg átvonul néped", "míg átvonul a nép, melyet szereztél"?

A talmud ezt a kettősséget, a kétszeri átvonulást, a Jordán folyó kétszeri átkelésével magyarázza. Egyszer mikor Józsué vitte át a népet a negyven évi vándorlás után és ezzel megkezdődött az első szentély kora. Másodszor meg mikor a nép hazatért Bábelből és megkezdődött a második szentély kora.

Rav Kook a zsidóság kétféle szentségéről írt. Az egyik veleszületett, melyeket még az ősapák óta szállnak szülőről gyerekre. A második szentség meg az egyéni tetteinkkel függ össze, a jó cselekedeteinkkel és a tóra tanulással tudjuk megszerezni, gyarapítani. 

A már előbb említett két periódus a történelembe közvetlenül kapcsolódnak ezekhez a szentség típusokhoz. A Józsuával megkezdett kort nagyban jellemezte a veleszületett szentség. Ebben a korban volt I-teni jelenlét a szentélyben, csodák történtek gyakran, próféták látomásaikkal terelgették a népet a helyes irányba. Ez kapcsolódik az idézet első részéhez "míg átvonul a néped".

A második periódust,  mikor a zsidók hazatértek Bábelből, már sokkal kevésbé jellemezte az I-teni jelenlét. Az mondják, hogy azok akik még gyerekként látták az első szentélyt és utána látták másodikat sírtak. Se próféták nem voltak többet, se csodák. Viszont ez az a kor, mikor befejeződött a biblia kanonizációja és a talmudi kor elkezdődött. Ekkor jelentek meg a nagy tanítók és rabbik akik a törvények tanulását, tanulmányozását és betartását előtérbe helyezték. Ez a kor kapcsolódik az idézet második feléhez "Míg átvonul a néped, melyet szereztél". Szereztél jó cselekedetekkel és tóra tanulással.

Mikor is Cefát rabbija, Jákob Dávid Willowsky rabbi  kritizálta Kook rabbit azért, hogy túl meleg kapcsolatot tart fenn az állam alapítás előtti nem vallásos (sokszor kifejezetten vallás ellenes) pionírokkal, akkor Kook rabbi a szentség fenn említett két formájának segítségével válaszolt.

"A mi generációnk tele van olyanokkal, akikben a megszerzett szentség alig van jelen. Ezért sokszor teszik ki magukat erkölcstelen viselkedésnek. Ezzel együtt a bennük lévő veleszületett szentség fényesen világít. Ezért van az, hogy ennyire szeretik a népet és Izráel földjét, hogy ezért képesek feláldozni magukat" (Igrot HaReiya)

  


Tuesday, January 12, 2016

Bo: Teljes napfogyatkozás

A hetiszakasz fordítása a zsido.com-on olvasha.

A héten olvassuk az utolsó csapásokat, melyeket az Örökkévaló mért Egyiptomra. A tízből már "csak" három van hátra. Valami mégis alapvetően megváltozott, mint ahogy az első csapás előtt láthatunk melyet olvasunk a héten.

Batnadiv Weinberg: sötétség csapása
A bibliodraw projektből


A fáraó szolgái a következőt mondják neki.

"És mondták Fáraó szolgái neki: Meddig legyen ez nekünk tőr gyanánt? Bocsásd el a férfiakat, hogy szolgálják az Örökkévalót, az ő Istenüket. Még nem tudod-e, hogy elveszett Egyiptom?" Exodus X. 7.

Igen meglepő, hogy a fáraó ilyen tanácsokat kap. Nem tudjuk pontosan, kik is voltak ezek az egyiptomiak, lehettek tanácsadók, vagy éppen szolgák, mindenesetre nem rejtették véka alá, hogy mit gondolnak. Akárkik voltak, biztosan alattvalói voltak a fáraónak, ilyen módon ezek a szavak nagyon kétségbeesettnek tűnnek. Mi történt, hogy hét csapás után így megváltoztak a viszonyok? 

Gondolhatnánk, hogy hét csapás után az egyiptomiak már hozzászoktak a "rossz szerencséhez". Ezt számba véve még súlyosabbnak tűnik ez az irányváltás. Lehet, hogy nem is az előző hét csapás rázta meg Egyiptomot, hanem a küszöbön álló nyolcadik? Vegyük észre, minden csapást megelőzött egy figyelmeztetés, melyben Mózes felszólította fáraót és Egyiptomot, hogy engedjék el a zsidókat, de most először hívta vissza a fáraó Mózest és Áront tárgyalni a figyelmeztetés után.

Ha jól olvasunk a szavak között, megérthetjük mitől is félt fáraó ennyire.

"És visszavitték Mózest meg Áront Fáraóhoz és mondta nekik: Menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, a ti Isteneteket! Kik azok, akik menjenek? És Mózes mondta: Ifjainkkal és véneinkkel megyünk, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert az Örökkévaló ünnepe lesz nekünk. És mondta nekik: Úgy legyen az Örökkévaló veletek, amint én elbocsátlak benneteket és gyermekeiteket! Lássátok, hogy rossz van szándékotokban. Nem úgy! Menjetek csak a férfiak és szolgáljátok az Örökkévalót, hisz ezt kéritek ti." Exodus X. 8-11.

A vita úgy tűnik a körül folyik, kik is azok akik szolgálhatják az Örökkévalót. Egyiptomi szemszögből ezek csak a férfiak lehetnek, míg Mózes és Áron szerint ez mindenkinek, férfiaknak, nőknek és gyerekeknek egyaránt meg kell hogy adasson.

Mégis, két furcsaság van ebben a részben. Egyik, hogy miért fontos ez a fáraónak? Miért érdekli őt, hogy ki szolgálja az ő által nem elismert I-tent?! Lehet, hogy az ellenkezés oka nem is tárgyilagos? Egyik oldalról érzi a fáraó, hogy itt egy olyan háborúban van, melyben nem győzhet. Másik oldalról még nem képes elismerni a teljes vereséget és beadni a derekát úgy ahogy Mózes és Áron kérik?

Másik a fenyegetés. A "rossz van szándékotokban" (kiemelt rész az előbbi idézetben) egy nehezen fordítható szöveg. Rossz a "rá" szó fordítása. Szándékotokban pedig a "neged pneijhem" fordítása. Ez utóbbi szó szerinti fordítása inkább az lenne, hogy "ellenetek" vagy "színetek ellen". Az előbbi szó "Rá" ismerős azoknak, akik Egyiptológiával foglalkoztak. Mint ahogy Rási-tól tanuljuk, nem más mint Rá'á, az ősi egyiptomi bálvány. Ezek szerint a fáraó megfenyegette a zsidókat, hogy ha mind elmennek akkor Rá'á, a nap bálványa ellenük fordul!

És mi az ami így megijesztette fáraót és szolgáit? A nyolcadik csapás, melyet Mózes megjövendölt a sáskák csapása volt. Persze tudjuk, a sáskajárás nem csak tönkre teszi a gazdaságot, hanem éhezéssel is jár. Mégis, ez nem új, hiszen az előző csapásokban ezt már átélte Egyiptom. Amit Mózes jövendölt az akkor sáskajárás, ami belepi teljesen az eget és a földet és nem lehet majd látni tőle. Ez sokkal súlyosabb, mint a gazdasági fenyegetettség. Ez a csapás teológiailag volt nehezen megmagyarázható az egyiptomi népnek. Hogy lehet, hogy a sáskák úgy betakarják a földet, hogy nem lehet a napot (Rá'át) látni? A fáraónak a hatalma az egyiptomi bálvány imádásból volt eredeztetve. Ha az  megbukik, a fáraó hatalma is megbukhat.  
Mindezek mellett a fáraó nem volt hajlandó elengedni a nőket és a gyerekeket. Nem tudta beismerni a nyilvánvalót, hogy Mózes istenének ereje túlmutat az ő isteneinek erején. Inkább hajlandó volt megpróbálni elviselni a sáskák csapását, minthogy beismerje az alárendeltségét.

A következő csapás ennél egyértelműbben támadta az Egyiptomi nap kultuszt. A kilencedik csapás a sötétség volt. Csak ezek után következett be az utolsó, legvéresebb csapás, az elsőszülöttek csapása, ami végül is arra kényszerítette a fáraót, hogy éjszaka közepén könyörögjön Mózesnek, hogy az összes zsidó hagyja el Egyiptomot.

Mózes viszont nemet mondott, nem hagyják el az éj leple alatt az országot. Reggel, az egyiptomiak által istenített nap fénye alatt hagyják el Egyiptomot. Ezzel mérve a tizenegyedik csapást Egyiptom bálvány imádó nap hitére.





  

Wednesday, January 6, 2016

Váerá: Szövegidegen részek

A hetiszakasz fordítása a zsido.com-on olvasha.

Mózes története a szemünk előtt bontakozik ki amióta elkezdtük olvasni a kivonulás könyvét a múlt héten. Ezen a héten folytatódik a már jól ismert bibliai történet, melyben szabad néppé lesznek Jákob leszármazottai. Mózes története, mint egy igazi államférfinek, egybekapcsolódik a nép történetével. 

Batnadiv Weinberg: A kapcsolat
Bibliodraw projektből


Bár Mózes nem élte át Izrael népének rabszolgasorsát, mégis őt választja ki a Mindenható arra, hogy kivezesse népét Egyiptomból. Midjánból eljött Mózes, hogy Áron bátyjával együtt, hogy mint olvastuk múlt héten, a fáraót rávegyék a nép felszabadítására. Mint ismerjük a történetet, a fáraónak esze ágában sincs elengednie a népet és még büntetés képen meg is nehezíti a rájuk mért terhet. Mindennek a tetejében, még a nép is megdühödik Mózesre és Áronra a közbenjárásért mely ily rosszul sikerült.

Ezek után jönnek az Örökkévaló csapásai, melyek végül is ráveszik a fáraót, hogy engedje el a zsidókat. A történet, mint már írtam, ismert.

Ha elolvassuk a hetiszakaszt, amit melegen ajánlok, észreveszünk egy nagy részt a szövegben, mely elsőre sehogy se illik oda!

Történetünk szépen lépkedne állomásról állomásra, egymást követő logikus rendben, ha csak nem lenne a hatodik fejezet tizennegyedik versszakától egészen a fejezet befejezéséig egy leírás Mózes és Áron családfájáról.

Felsorolva a fejezetek témáit látható hogy az említett rész kontextusa nem nyilvánvaló: 

  • Mózes visszatér Egyiptomba 
  • Eredménytelen felszólítás Fáraóhoz
  • Az elnyomatás növekedése
  • A megváltás ígéretének megújítása
  • Mózes és Áron családfája
  • A tíz csapás: az első csapás, a víz vérré változik
Mózes és Áron családfája bemutatja a család generációit Lévitől, Jákob fiától egészen a történetig. 

Mit keres ez a szöveg a történetben? És miért pont itt van, ahol látszólag nincs semmi kapcsolata a történet folyamával.

Ez a rész, melyben Mózest elhelyezi a Tóra a zsidóság "családjában". Megtudjuk, ki volt az apja, az anyja, a nagyszülei és a többi. Mind visszavezethetőek az Ábrahám családjában és mind hús vér emberek. 

Olyan különleges emberek, kik különleges tetteket vittek véghez, sokszor és sok kultúrában kaptak a történelem folyamán "különleges" származást utólag. Gondoljunk csak a görög mitológiára, melynek folyamán nagy, történelmi személyek kaptak "isteni" szülőket. Ugyanígy a germán mondavilág is összemosta az isteneit a királyok származásával. Hogy egy bizonyos zsidó tanítóról már ne is beszéljünk...

Mózes szüleinek, és az ő szüleiknek a bemutatása megmutatja nekünk azt, hogy igenis, itt egy hús vér emberről van szó, még ha próféta is. Olyanról, akinek apja van és anyja van. Aki hibázik és esendő.

Mindemellett elég lett volna, ha a szüleit mutatja be a már említett Ábrahámi vonalon. De ez a szakasz bemutatja a testvéreket, az unokatestvéreket, sőt, még Lévi idősebb testvéreit és az ő családjait is. Miért van erre szükség?

Egyik oldalról igaz, hogy Mózes hús vér ember. Nem fia és nem unokája semmilyen emberen feletti lénynek. Ezzel együtt nem szabad átesni a ló túloldalára. Nem szabad azt hinnünk, hogy bármiféle jött mentből, már elnézést, lehet olyan próféta, ki a Mindenhatót látta szemtől szembe. Mózes és Áron ki voltak választva erre a feladatra, ennek érzékeltetésére mutatja be nekünk mindazokat, akik megelőzhették volna a születési sorrend miatt őket, de mégse tették.

És hogy miért pont itt hozza a Tóra ezeket a bizonyítékokat? A történet eddig nem volt sikeres Mózes és Áron szempontjából. Mózesnek menekülnie kellett mióta megszületett, először az otthonából menekítették ki még csecsemőként, majd egészen Midjánig kellett menekülnie az egyiptomiak elől. 

Ezek után már már hihetetlen, mennyire nehezen vette rá a Mindenható, hogy visszatérjen és a nép élére álljon. Ezek után is sikertelen volt az első próbálkozása a fáraónál. Ami különleges ezen a ponton az az, hogy itt változik meg a történet. Innen kezd Mózes irányítani és kezdődnek a sikerek, melyek a végül is a nép felszabadítását és a törvények elfogadását eredményezik.

Ez az a hely, ahol "felível Mózes és Áron" karrierje. Ez az a hely ahol emlékeztetni kell mindenkit, ők is hús vér emberek, őket választotta ki az Örökkévaló.