Wednesday, February 20, 2013

Trumá: Szentély a népnek

Bár még nem tartunk a Mózes második könyvének végén, hogy visszatekintsünk az egészre, mégis megállunk itt és némileg áttekintünk az eddig olvasottakon. Láthattuk, hogy a nép imádkozott az Örökkévalóhoz, hogy szabadítsa meg őket Egyiptomtól. Olvastuk a Mózes történetét és a csodákat melyekkel az Örökkévaló megszabadította Izráel fiait akik a szemünk előtt váltak nemzetté. Szemtanúi voltunk a Isteni kinyilatkoztatásnak a Szináj Hegyen és megkaptuk a Tízparancsolatot és a törvényeket amik meghatározzák az ember és ember közti kapcsolatot.

A hetiszakaszunk, Trumá viszont nagyon más mint amit eddig olvastunk. Itt találkozunk először a parancsolatokkal, amelyek meghatározzák hogy a nép hogyan szolgálja a Mindenhatót. 

"Készítsetek nekem szentélyt, hogy lakjam közepettük" (Exodus XXV. 8)

Érdemes kicsit mélyebbre hatóan tanulmányozni a mondat utolsó szavát . Ez is azon fordítások közé tartozik, melyet kicsit finomítani kell. Az eredeti szó "בתוכם" a "בתוך"-ból jön, ami jelentheti azt hogy valamiben vagy valami közepén lenni. Tehát a "lakjam közepettük" mellett a "lakjam bennük" is megfelelő fordítása az eredeti szövegnek.

Ismerjük a keresztény kifejezést "Isten háza". A cél a szentélynél más. Nem azért készítünk szentélyt, hogy az  Örökkévaló ott legyen. A szentély lényege ahogy a fent említett fordítás mutatja, hogy általa az Isteni jelenlét (s'hina) bennünk, a népben megjelenjen.

Fent említettem, hogy az eddigi olvasottaktól nagyon eltér a most elkezdet leírás. A szentély törvényeit mostantól egészen a Mózes harmadik könyvének majdnem a végéig olvasni fogjuk, ahol is a ígéretet kap a nép, hogy ha eme törvények szerint járunk el, akkor többek között elnyerjük a már előbb említett isteni jelenlétet. Viszont eme törvények nem csak a szentély törvényei, hanem az élet minden más aspektusaival is foglalkoznak. Ez mutatja, hogy nem elég szentélyt építeni és szolgálni benne, ugyanúgy fontos betartani az ember és felebarátja közti parancsolatokat mint az ember és teremtője közti parancsolatokat.

A tradíció szerint az első jeruzsálemi szentély pusztulását az okozta, hogy bár ember és felebarátja tiszteletbe tartották egymást, mégis sok volt a bálványimádó. A második viszont azért pusztult el, mert bár az emberek hűen szolgálták a teremtőjüket, egymást nem tartották tiszteletben.

Adja az Örökkévaló, hogy a harmadik szentély ideje minél előbb elérkezzen.





Friday, February 8, 2013

Mispatim: Megtenni és meghallgatni

A "mispatim szó jelentése magyarul törvények. Mint már múlt héten tanultuk, a nép hallotta a Szináj hegyi kinyilatkoztatást és megkapta a tízparancsolatot, az első törvényeket. A hetiszakaszunkban, melynek neve törvények, az eddig olvasottakhoz képest a legtöbb parancsolatot (micvákat) találjuk.

Ezen parancsolatok nagy részben ember és ember között felmerülő kérdésekkel foglalkoznak. Nagyon sok bölcsesség van ezekben a parancsolatokban, melyeket sok "felvilágosult" "modern" ember elsőre megmosolyog és mégis sok alapvető igazságot tartalmaznak. Nem csak azt tanulhatjuk belőlük, hogy a bűnös mivel tartozik felebarátjának ha kárt okoz neki, de azt is hogy a felebarát hogyan teheti jobbá a vétkest, hogy az sajnálatos eset ne történjen meg újra.

Mégis, a heti témánk nem a törvényekkel kapcsolatos, hanem azzal ahogy a nép fogadja őket:

"És vette a szövetség könyvét (Mózes) és felolvasta a nép fülei előtt, és mondták: Mindent, a mit szólt az Örökkévaló, megteszünk és meghallgatunk" (Exodus XXIV. 7.)

Két dolgot ígért meg a nép: megtenni és meghallgatni. Nehéz nem észrevenni a különös sorrendet. Először is egy jidische máme sztereotípiája jutott az eszembe, azé az emberé aki kérdez (esetleg) és a választól függetlenül azt csinálja amit eleve elhatározott.

Ebben a versszakban is bizonyítja a nép, megcsináljuk amit a Tóra parancsol attól függetlenül, hogy tudnánk, hogy mit és miért parancsol. A midrás szerint a nép azzal, hogy így bizonyította lojalitását, kiérdemelte, hogy minden zsidó kapjon két koronát az angyaloktól.

Mégis, mi a különleges ebben a fogadalomban "megtenni és meghallgatni"?

Ha a nép azt mondta volna "meghallgatjuk és megtesszük", másképpen mondva megértjük a parancsolatok mély értelmét és utána betartjuk őket vajon egy magasabb szintű hitet jelentene?

A mai világunk arra vezet minket, hogy a bölcsességhez tanulással és tapasztalattal juthatunk el. E mellett a természetben létezik a velünk született tudás, melyhez nem formális tanulással jutottunk hozzá. A méh sem az építész szakon tanulta azt, hogy mi az optimális alakja a méhkasnak.

Ez az ösztönös tudás jelen van a lelki világunkban is. Az angyalok alárendelt szellemi lények, akiknek nincs szükségük a Tórára ebben a világban mert már az teremtésükkor a természetük részévé vált. Csak az emberi lények azok, aki hajlamosak arra, hogy a tárgyi világ megzavarja őket és küzdeniük kell azért hogy a lelkük megmaradjon azon a szinten ahova teremtve lett.

Izráel fia, akik a Szináj hegyének lábánál álltak nem csak a parancsolatokat és törvényeket kapták meg. Ők rátaláltak a saját belső valójukra is. Megtalálták a saját veleszületett küldetésük valóját, mikor azt mondták: "megteszünk".

Sunday, February 3, 2013

Jitró: a tóra idő koncepciója

Hetiszakaszunk két lényegi történetet mond el. Az egyik, melyben Mózes és a nép a Szináj hegynél megkapja a tíz parancsolatot. Ezt a méltán ismert eseményt úgy idézi a rabbinikus irodalom, mint "Szináj hegyi kinyilatkoztatás". A másik, melyben Mózest meglátogatja apósa, Jitró.

Az előző kellően, hogy irodalmi jelzőt használjak, drámai pontja a kivonulás történetnek. Az örökkévaló szövetséget köt a néppel:

"Most tehát, ha hallgatva hallgattok a szavamra és megőrzitek szövetségemet, akkor lesztek nekem kiváló tulajdonom mind a népek közül, mert enyém a föld" (Exodus XIX. 5.)

A nép magára veszi a törvényeket és ezzel a választott néppé válik. Ennél kevés fontosabb dolgot olvashatunk a tórában. Bele is illik az eddigi csodás történések sorába. Egyiptomi csapások, a kivonulás, a Vörös tenger kettéválasztása és Ámálek fölött aratott győzelem után az Isteni ige kihirdetése szépen beleillik az eddigi események füzérébe.

Ezzel ellentétben, az utóbbi történet, mely Jitró látogatásáról szól enyhén szólva is furcsa. Jitró, Midján papja megjelenik a vejénél mert hallotta a csodákat, melyeket az Örökkévaló tett a néppel. Ezen kívül Jitró megáldja a mindenhatót, hogy kimentette Izráel fiait Egyiptomból és áldozatot ajánl fel. Mikor látja, hogy veje egész nap igazságot tesz a nép között, tanácsot add, hogy Mózes nevezzen ki igaz bírákat, hogy ne egyedül kelljen igazságot osztani és maradjon ideje a nép szellemi irányítására. Ezek után elhagyja a tábort.

Ez a történet azért furcsa, mert a szöveg sorrendben megelőzi a Szináj hegyi kinyilatkoztatást és ezért úgy tűnik mintha megbontaná a már említett csodás események folytonosságát. Tulajdonképpen, ezzel el is értünk  e heti bejegyzés mondanivalójához.

Ezen a héten nem is annyira a leírtakkal kapcsolatban akartam valami érdekes magyarázatot hozni, hanem inkább az olvasott történetekhez való viszonyra akartam a figyelmet felhívni. Ugyanis a tóra nem egy lineáris idősíkban meséli el a történeteket és nem is szabad (és lehet) a folytonosságot felhasználni mint eszközt, mely magyarázatot ad bizonyos dolgokra melyeket olvasunk.

Vannak persze nyilvánvaló dolgok, mint hogy Jákob lement a fiaival Egyiptomba és csak utána vonult ki a nép Egyiptomból és nem fordítva. Ezere a eseményekre általában a tóra külön felhívja a figyelmünket. De olyanokban, mint például a fenn említett két történetben, nem egyértelmű mi történt előbb.

Lehet, hogy tényleg a valós történések sorrendjében a nép előbb jutott el a Szináj hegyhez és látta az Isteni kinyilatkoztatást és csak ezek után történt meg Jitró látogatása. Vannak erre utaló pontok a történetben. Például sok magyarázó szerint a csodák között, melyeket Jitró hallott, ott volt a Szináj hegyi kinyilatkoztatás. Vagy, vajon milyen törvények szerint bíráskodott Mózes, mikor tanácsot kapott Jitrótól, ha még meg sem kapta a tíz parancsolatot?

Mégis, a tóra írója ebben a sorrendben meséli el a történetet, mert a lényeg nem az idő szerinti sorrendiségben van. Egyik magyarázat szerint annak az oka, hogy Jitró látogatásának történetét előbb olvassuk az, hogy a szent írás emlékezetet minket arra a kinyilatkoztatás elolvasása előtt, hogy Izráel fiai lehetnek a kiválasztott nép, de ennek ellenére tudást és tanácsokat kaphatunk nem zsidó bölcsektől is, mint például Jitro volt.