Wednesday, June 29, 2016

Kóráh: Szentség a közösség között

Judaizmus egyik érdekes sajátossága a „minján”, amely legalább tíz férfi ember közösségét jelenti az imádságban. Azon különleges imák, melyek a Mindenható nevét szentelik meg (ilyen például a kádis, vagy a kedusá) csakis akkor mondhatóak mikor eme ima közösség jelen van. Az ember imádkozhat egyedül, de ekkor az imarend bizonyos részeit ki kell hagyni.

Batnadiv Weinberg: Kóráhot elnyeli a fölt
Bibliodraw projektből

A Talmud a következő versrészletből vezeti le az ima közösség szükségességét.

„És meg ne szentségtelenítsétek szent nevemet, hogy megszenteltessem Izrael fiai között; én vagyok az Örökkévaló, aki megszentel benneteket” Leviticus XXII. 32.

Az itt használt „között” szavat megtalálhatjuk szintén mikor hetiszakaszunkban mikor az Örökkévaló figyelmezteti a lázadó Kóráh és társai mellett lakókat.

„És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz mondván, Különödjetek el e község közepéből, had pusztítom el őket egy pillanat alatt!” Numeri XVI. 20.

Ebből „közt”-„község” (az eredeti szövegben mindkét helyen a מתוך szó szerepel, ez a kapcsolat a magyar fordításban egy kicsit megkopik) kapcsolatból tanuljuk, hogy a Mindenható nevét községben szenteljük meg. És mi a „község” (עדה – édá) meghatározása amiről itt szó van? Az előző hetiszakaszban a tóra ilyen községként jelölte meg a tíz kémet, akik a rossz híreket hozták az ígéret földjéről. Ebből tanuljuk, hogy a község legalább tíz férfit jelent.

Ez a levezetés két kérdést vet fel. Az imának egy személyes dolognak kéne lennie a lelkünk és teremtője között. Miért van szükségünk egy közösségre ahhoz, hogy ez az ima teljes lehessen? És miért vezetjük le a közösség fogalmát olyanoktól akik rossz példát mutattak a népnek: Kóráh és a kémek?

A szentség eléréséhez nem elég a saját magunk jobbá tétele és a belső spirituális életünk tökéletesítése. A szentég igazi célja, hogy a Mindenhatót szolgálata, melynek lényegi része hogy a minket körülvevő társadalmat is jobbá tegyük. Ezért nem mondhatjuk magunkban a kedusát, melyben az Örökkévaló nevét szenteljük meg. A közösség és a társadalom felemelkedése nélkül az egyén se lehet tökéletes.

Miért tanuljuk részben ezeket a parancsolatokat olyanoktól akik bűnöztek? Ha azok, akik bűnt követnek el csak saját kárukat lelik benne, akkor nem lenne szükség további büntetésre, hisz tulajdonképpen már a büntetés megtörtént mert csak maguknak okoztak kárt. De valójában az emberi természet része, hogy a tetteink hatnak másokra és a bűnöző is hat az őt körülvevő közösségre és ezért kapnak ők (további) büntetést. Hol a kapcsolat? Ha azoknak akik bűnöznek megbüntetjük, mert hatottak a közösségre akkor azokat akik jót cselekednek közösségben szintén meg kell jutalmazni. Ha a közösségben elkövetett bűnhöz tíz emberre volt szükség akkor ahhoz hogy egy közösségben elmondjuk ezeket az imákat, ahhoz is tíz ember kell.



Thursday, June 16, 2016

Behálotéhá: az ima két típusa

A hetiszakasz fordítása a zsido.com-on olvasha

Hetiszakaszunkban olvassuk, hogy Mirjám prófétanő, Mózes nővére beteg lett. Betegségeinket bölcseink összekapcsolták tetteinkkel. Azt mondták, hogy a betegség lehetőséget ad nekünk áttekinteni életünket és tetteinket, melyeket más szemszögből látunk gyengeségünk idejében. Sokkal jobban látjuk, hogy mi a fontos a minket körülvevő világból és mi kevésbé. Kik azok, akikre számíthatunk és kik akikre kevésbé. Ezért a betegség lehetőség is a tsuvára (megtérésre) és az őszinte, szívből jövő imára.

Batnadiv Weinberg: Bibliodraw projektből


Mirjám betegségére a tóra a „cara” szót használja, melyet a leprának szokás fordítani. Eme súlyos betegséget a „láson ha’rá”-val (pletykálkodás, valakit a szájára venni) hozza összefüggésbe a tóra. És tényleg, mint olvassuk:

„És beszélt Mirjám és Áron Mózes ellen, a kusita asszony miatt, akit elvett; mert kusita asszonyt vett el”. Numeri XII 1.

Hogy miért beszéltek Mózes testvérei Cippóra ellen és miért lett Mirjám megbüntetve ezért az egy másik bejegyzés része lesz.
Ami viszont figyelemre méltó az Mózes rövid imája Mirjámért:

„És Mózes kiáltott az Örökkévalóhoz, mondván: Isten, kérlek, ó gyógyítsd meg őt!” Numeri XII 13.

Mondhatnánk hétköznapian „rövid és velős” ez az ima.

A Talmud Berachot traktátusában olvassuk a következő kapcsolódó történetet:
Egyszer egy tanuló vezette az imát Eliézer rabbi iskolájában és imái szokatlanul hosszúra sikerültek. A többi tanuló panaszkodott „Mester, nézd mily lassú a társunk”. Eliézer rabbi azt válaszolta: „nem lassabb, mint Mózes, ki a zsidó népért imádkozott 40 napon és éjszakán át (az Arany Borjú bűne után)”. Egy másik alkalommal egy másik tanuló vezette az imát, nagyon gyorsan. A többi tanulók panaszkodtak, hogy milyen sietősen imádkozik. Erre Eliézer rabbi azt válaszolta: „Nem olyan sietősen, mint Mózes amikor Mirijámért könyörgött pár rövid szóval”.

Mi alapján döntötte el Mózes imájának hosszát? Saját nővére mivel érdemelt ki csak egy rövidített, egy soros könyörgést?

Az imának két szerepe van.

Az első szerep az egyén személyiségének alakításában van. Az ima felkelti az egyén figyelmét, elmélyíti érzelmeit. Ez igaz arra, amikor magunkért imádkozunk vagy valaki másért. Az ilyen típusú imában kitartásra, elhivatottságra és szívósságra van szükség mivel célja a hibás tulajdonságok kijavítása és ehhez időre van szükség.

Gondoljunk a fenn említett példára, mit Eliézer rabbi mondott. Mózes negyven napig imádkozott a népért az Arany Borjú bűne után, mert a népnek szüksége volt arra, hogy megtérjen azoktól a beidegzésektől, melyeket Egyiptomban vett magára. Miért pont negyven nap? Szokás azt mondani, hogy az embriónak az anyja méhében negyven napra van szüksége, mire megjelenik a keze meg a lába és „ember formát” kap. Úgy, mint ahogy a nép is újjá született az Arany Borjú bűne után.

E mellett, mint azt említettem korábban, van egy másik szerepe is az imának. Időnként a belső tulajdonságok és érzelmek már megtértek és megtisztultak. Az ima ilyenkor csak segít szavakba önteni a már létező érzelmeket és hitet, ami a lélekből származik. Ez a típus segít emlékeztetni a valódi irányram melyet a lelkünk megkövetel. Ilyen esetekben nincs szükség hosszú imára, egy rövid ima is elég kifejező tud lenni.

Mirjám esetében egy rövid ima is elégséges volt mivel már előtte is megbánta tettét:

„És mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram ne ródd fel nekünk vétkeinket, amit oktalanul cselekedtünk és amit vétkeztünk!” Numeri XII 11.

Ezért Mirjám gyógyulásához, mind lelki mind fizikai, elég volt egy rövid, egyszerű könyörgés.