Hetiszakaszunkban
olvassuk, hogy Mirjám prófétanő, Mózes
nővére beteg lett. Betegségeinket bölcseink összekapcsolták tetteinkkel. Azt
mondták, hogy a betegség lehetőséget ad nekünk áttekinteni életünket és
tetteinket, melyeket más szemszögből látunk gyengeségünk idejében. Sokkal
jobban látjuk, hogy mi a fontos a minket körülvevő világból és mi kevésbé. Kik
azok, akikre számíthatunk és kik akikre kevésbé. Ezért a betegség lehetőség is a
tsuvára (megtérésre) és az őszinte, szívből jövő imára.
Mirjám betegségére
a tóra a „cara” szót használja, melyet a leprának szokás fordítani. Eme súlyos
betegséget a „láson ha’rá”-val (pletykálkodás, valakit a szájára venni) hozza
összefüggésbe a tóra. És tényleg, mint olvassuk:
„És beszélt Mirjám és Áron Mózes ellen, a kusita asszony miatt, akit
elvett; mert kusita asszonyt vett el”. Numeri XII 1.
Hogy miért beszéltek Mózes testvérei Cippóra ellen és miért lett Mirjám
megbüntetve ezért az egy másik bejegyzés része lesz.
Ami viszont figyelemre méltó az Mózes rövid imája Mirjámért:
„És Mózes kiáltott az Örökkévalóhoz, mondván: Isten, kérlek, ó gyógyítsd
meg őt!” Numeri XII 13.
Mondhatnánk hétköznapian „rövid és velős” ez az ima.
A Talmud Berachot traktátusában olvassuk a következő kapcsolódó történetet:
Egyszer egy tanuló vezette az imát Eliézer rabbi iskolájában és imái
szokatlanul hosszúra sikerültek. A többi tanuló panaszkodott „Mester, nézd mily
lassú a társunk”. Eliézer rabbi azt válaszolta: „nem lassabb, mint Mózes, ki a
zsidó népért imádkozott 40 napon és éjszakán át (az Arany Borjú bűne után)”.
Egy másik alkalommal egy másik tanuló vezette az imát, nagyon gyorsan. A többi
tanulók panaszkodtak, hogy milyen sietősen imádkozik. Erre Eliézer rabbi azt
válaszolta: „Nem olyan sietősen, mint Mózes amikor Mirijámért könyörgött pár
rövid szóval”.
Mi alapján döntötte el Mózes imájának hosszát? Saját nővére mivel érdemelt
ki csak egy rövidített, egy soros könyörgést?
Az imának két szerepe van.
Az első szerep az egyén személyiségének alakításában van. Az ima felkelti az
egyén figyelmét, elmélyíti érzelmeit. Ez igaz arra, amikor magunkért imádkozunk
vagy valaki másért. Az ilyen típusú imában kitartásra, elhivatottságra és szívósságra
van szükség mivel célja a hibás tulajdonságok kijavítása és ehhez időre van
szükség.
Gondoljunk a fenn említett példára, mit Eliézer rabbi mondott. Mózes
negyven napig imádkozott a népért az Arany Borjú bűne után, mert a népnek
szüksége volt arra, hogy megtérjen azoktól a beidegzésektől, melyeket
Egyiptomban vett magára. Miért pont negyven nap? Szokás azt mondani, hogy az embriónak
az anyja méhében negyven napra van szüksége, mire megjelenik a keze meg a lába
és „ember formát” kap. Úgy, mint ahogy a nép is újjá született az Arany Borjú bűne
után.
E mellett, mint azt említettem korábban, van egy másik szerepe is az
imának. Időnként a belső tulajdonságok és érzelmek már megtértek és
megtisztultak. Az ima ilyenkor csak segít szavakba önteni a már létező
érzelmeket és hitet, ami a lélekből származik. Ez a típus segít emlékeztetni a valódi
irányram melyet a lelkünk megkövetel. Ilyen esetekben nincs szükség hosszú
imára, egy rövid ima is elég kifejező tud lenni.
Mirjám esetében egy rövid ima is elégséges volt mivel már előtte is megbánta
tettét:
„És mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram ne ródd fel nekünk vétkeinket, amit
oktalanul cselekedtünk és amit vétkeztünk!” Numeri XII 11.
Ezért Mirjám gyógyulásához, mind lelki mind fizikai, elég volt egy rövid,
egyszerű könyörgés.
No comments:
Post a Comment