A múlthéten olvasott események után Jákob fiai életének új fejezete egy látszólag ártatlan eseménnyel kezdődött: Kánaánban kitört az éhínség és ők, mint szófogadó fiuk, apjuk kérésére Egyiptomba mennek élelmet szerezni a családnak. A felszínesen gondolják, mi rossz történhet velünk? Odaadó gyerekeink vagyunk Jákob patriarchának. De persze belül tudják jól, még ha apjuk nem is sejti, hogy összeesküdtek József testvérül ellen és még ha végül is "csak" eladták, komoly sebet ejtettek.
Batnadiv Weinberg: Benjámint védő Jehuda
a Bibliodraw projektből
Persze az ulticél nem segíti elfeledni a múltat. Mind közül pont Egyiptom! Oda, ahova szolgának eladták kis testvérüket, mint egy vagyon tárgyat. Magukban tudták, ez az út nem lesz könnyű. Valami nem lesz rendben. És mint egy önbeteljesítő félelem, ahogy élelmet vesznek megtámadják a helyiek akik kémnek hiszik őket és ezért egyiptomi börtön mély veremébe vetik őket.
Három nappal később Simon kivételével elengedik a testvéreket. Eme rövid börtönlét azonnal eszükbe juttatja József sorsát és bűntudatunk a felszínre kerül:
"És mondták egymásnak: Bizony vétkesek vagyunk mi testvérünk miatt, mivelhogy láttuk lelke szorongását, midőn könyörgött nekünk, de mi nem hallgattunk rá; azért jött ránk ez a szorongatás." Genesis XLII 21.
Az eseménysorozat nem lehet véletlenszerű, megint hazaindulnak és megint egy testvér, Simon, aki a fő összeesküvő volt József ellen, nem tér vissza velük. És ezzel nem ér véget. A testvérek megtaláljál a pénz, mellyel az élelemért fizettek az élelmes zsákokban. Bármilyen jól is hangzik elsőre ez, ők tudták hogy előbb utóbb úgyis újra szembe kell nézniük a félelmetes egyiptomi vezetővel, akik adta nekik az élelmet. Egyiptomiak hogy fogjál ezt megérteni? Mindemellett ugyanúgy, ahogy az előtt is egy testvérrel kevesebben mentek haza, most ugyanúgy csörög a zsebükben a váratlan pénz, mint ahogy az csörgött József eladása idején.
Jákob noszogatására a testvérek visszaindulnak Benjáminnal együtt Egyiptomba. Jehuda volt a hangadó a testvérek között, pont ugyanúgy mint amikor Józsefet adták el.
A testvérek, most már teljes számban, visszatérnek Egyiptomba. Binjámin kiváltja Simon-t a börtönből. Mind a tizenkét testvér leül enni együtt, még ha nem nem is tudják, hogy az egyiptomi vezető akivel esznek valójában József testvérük. Ahogy azt József megálmodta, testvéri leborultak előtte, még ha nem is tudták pontosan, ki is ő. Minden jó, hisz mindenki hazatér és úgy tűnik Jákob aggodalmi nem valósuknak meg. Nem is értik, hogy egy testvért megint hátrahagynak.
A békésnek remélt visszaútjuk nem tart sokáig. József katonái megint elfogják őket hamis vádakkal, a parancsnokuk különleges serlegét ellopták. A testvérek értetlenül álltak a vádakkal szemben. Az mondták, ha tényleg náluk van a serleg, akkor aki ellopta azt ki kell végezni a többit meg eladni szolgának. Ebből a válaszból látszik, a testvérek vagy túl magabiztosak voltak, vagy lelkük mélyén érezték, hogy jár nekik a büntetés.
József elutasítja ezt a súlyos ítéletet, melyet a testvérek szabtak ki magukra és azt mondja, hogy a tettes marad szolgának, a többiek elmehetnek. Mikor a zsákok kinyílnak, a szomorú valósággal szembesülnek, hogy Benjámin zsákjában találják meg a serleget. A testvérek felajánlják, hogy mind ott maradnak szolgának, csak Benjámint engedje el József.
Mi motiválta a testvérek eme felajánlását? A félelem, hogy megint a kistestvérük nélkül kell Apjuk szemébe nézniük? Vagy a korábbi súlyos bűnük miatt akartak bűnhődni? Pontosan tudják, hogy jár nekik a büntetés: a testvérüket akarták eltenni láb alól, végül is szolgának adták el őt és hosszú éveken keresztül hazudtak apjuknak. Mintha a Mindenható "megszervezte" volna ezt a pillanatot eme furcsa és kegyetlen egyiptomi uralkodón keresztül, mikor megbűnhődhetnek és némileg jóvátehetik bűnüket. És ennek ellenére megint visszautasítják ajánlatukat és csak Benjámin, ki ártatlan, mard ott szolgának.
"És mondta Júda: Mit mondjunk uramnak, mit szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Isten megtalálta szolgáid bűnét! Íme, mi rabszolgái vagyunk uramnak, mi is és az is, akinek kezében a serleg megtaláltatott. De ő mondta: Távol legyen tőlem, hogy ezt megtegyem; az, akinek kezében a serleg megtaláltatott, az legyen rabszolgám, ti pedig menjetek békében atyátokhoz." Genesis XLIV 16-17.
