A hetiszakaszunk Sára halálával kezdődik:
"És volt Sárának élete százhuszonhét év: Sára életének évei. És meghalt Sára Kirjat-Arbában, Hebron az, Kanaán országában; és eljött Ábrahám, hogy gyászt tartson Sára fölött és megsirassa." (Genesis XXIII. 1-2)
Ezek után Ábrahám megveszi a hettita Efron-tól a Makhpéla barlangot, hogy el tudja benne temetni Sárát.
Amennyiben lehet azt mondani, hogy egy ilyen történet felkapott akkor erre ez biztos igaz. Szeretnek a rabbik és tanítók erről írni és beszélni, mert hogy ez az első példája annak, hogy a mindenható szövetségese, azaz Ábrahám tulajdonjogot szerez a szent földön. Őt persze aztán majd sokan követik, és Józsué honfoglalásával majd beteljesül a szövetség amit az Örökkévaló Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött meg.
Mindazonáltal, vegyük a szent föld egyik nevét: az ígéret földje. Miért ígéret földje? Mert a mindenható odaígérte azt Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottjainak. Ez a szövetség része ami a néppel köttetett. De ha a mindenható nekünk ígérte a földet akkor miért vette azt meg Ábrahám?
Ha az Örökkévaló azt mondta, hogy Ábrahámnak és szövetségeseinek adja a földet akkor Ábrahám azzal, hogy fizet a Makhpéla barlangért elismeri, hogy az nem az övé és így - isten ments - megkérdőjelezi az Örökkévalót. Ezzel szemben Mózes harmadik könyvében olvassuk a következő mondatot:
"És a föld ne adassék el véglegesen, mert enyém a föld" (Leviticus XXV. 23.)
Tehát a szent föld nem a hettiták tulajdona és már előbb mondtuk, hogy a földet a szövetségben a nép kapta meg. Ily módon Ábrahám nem kérdőjelezte meg a szövetséget és a mindenható szavát, hisz senki a földön nem állandó tulajdonosa a földnek. Mégis miért fizet érte Ábrahám?
A földet kétféleképpen vehetjük tulajdonba. El lehet foglalni erővel, vagy meg lehet vásárolni. Ábrahám, mint arról már beszéltünk az előző hetekben, igaz ember volt. Igaz emberként úgy döntött, hogy a helyes cselekedet a föld megvétele, mint ahogy a tíz parancsolat mondja "szeres felebarátodat...".
Mindamellett, hogy természetesen a föld az övé volt, már az előtt hogy fizetett volna érte, azzal hogy megvette elismerte, hogy az eladó valamiféle tulajdon jogot gyakorolt a föld felet. Ily módon nem kérdőjelezhető meg a népek által Ábrahám tulajdona sem miután fizetett érte.
A modern Izraelt megelőző ötven évben a Keren Kajemet Le'Iszráel felvásárolta a földeket, melyeken a zsidó települések épültek a törökök és a brit mandátum idején. Ugyanúgy, ahogy ma zsidó szervezetek és magánszemélyek vásárolnak fel a jeruzsálemi óvárosban házakat.
Gábor érettségi után vándorolt ki Izraelbe. A jeruzsálemi héber egyetemen tanult meg héberül. Három évig szolgált harcoló egységben a katonaságban, megjárta Libanon és Gáza hadszíntereit. A katonaság előtt és után jesivában tanult. Az életének utolsó évében felvételt nyert a sokra tartott Ateret Kohanim jesivába, mely a jeruzsálemi óváros mohamedán negyedében található. A kollégium, ahol lakott a keresztény negyedben volt. Mindkét épületet zsidók vásárolták meg az előző tulajdonosaiktól. Gábor szerette a hazáját és népét. 1997 November 20-án éjszaka, mikor hazafelé tartott az esti tanulmányaiból, a kollégiumhoz vezető úton két arab fegyveres tüzet nyitott rá és barátjára. Gábort halálosan megsebesítettek. Szüleit és két testvért hagyott hátra. Emléke legyen áldott!
No comments:
Post a Comment