Leh Lehá: Ábrahám szövetsége

A múlt héten már részben említettem a következő mondatot.

"Midőn Ábrám kilenczvenkilencz éves volt, megjelent az Örökkévaló Ábrámnak és mondta neki: Én vagyok Isten, a Mindenható, járj előttem és légy feddhetetlen" (Genesis XVII. 1.)

Ezzel a mondattal kezdődik a fejezet, melyben az Örökkévaló szövetséget köt Ábrahámmal. Ebből a mondatból tudjuk, hogy Ábrám ekkor már kilencvenkilenc éves volt, mondhatni túl volt egy teljes életen. Mégis, felszólítja őt a mindenható: "járj előttem és légy feddhetetlen". Mondhatta volna ilyen előrehaladott korban, hogy ő már elérte a szellemi és lelki teljességet. Ennek ellenére szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy még csak most kezdődik el a szellemi kiteljesedése.

Mondhatnánk, az ember aki erkölcsi és emberi szempontból megtette az életben ami elvárható volt az beteljesítette a judaizmus ideálját. Ilyen értelemben, a judaizmus ideálja egy és ugyanaz az általános emberiességgel. És mégis itt olvashatjuk, hogy Ábrahám kilencvenkilenc évesen jutott el arra a szintre amikor is meg lett neki parancsolva, hogy metélje körül magát, ami a az Örökkévaló szövetségének jele és a judaizmus alapja.

A heti szakasz elején olvashatjuk, hogy Ábrahám a mindenható szavára elhagyja Cháránt és elindul Kanaán földére. 

"És teszlek téged nagy néppé és megáldalak s nagygyá teszem nevedet; és légy áldássá" (Genesis XII. 3.)

Miért nem kötetett meg a szövetség itt már az út elején? Az nem mondható, hogy Ábrahám nem emelkedett volna ki az emberiségből, hisz megkapta a mindenható áldását.
Az, hogy Ábrahám leélt kilencvenkilenc évet, melyben megteremtette az erkölcsi és szellemi alapot és csak utána kötött szövetséget mutatja, hogy azt kiérdemelte és nem mint előjogként kapta.

Az hogy tetteinkkel kiérdemeljük a jót ez nem egyértelmű. Szélsőséges példaként fel lehet hozni, hogy Izrael háborúiban megtehették volna eleink, hogy csak imádkoznak egész nap a csodáért, hogy az ellenséget az Örökkévaló eltörölje, de e helyett a háborúkban imáik mellett meg is harcoltak a győzelemért. Ez is mutatja, hogy ki kell érdemelni a jót. Ha a mindenható mindent megadna és minden napjaink tele lennének csodákkal, a mi szerepünk e világban lényegtelen lenne.

Ez a példa megmutat még egy fontos dolgot ami kötődik Ábrahám és a szellemi és erkölcsi kiteljesedéshez. Ábrahámtól is azt várta el a mindenható amit ő megtehetett. Nem kívánt tőle olyat amit az emberi természet nem enged meg. A szellemi és a erkölcsi kiteljesedés nem valami e világon túli ideál, hanem a cél, hogy ebben a fizikai világban történjen meg.