Noah: Egyél, husikám!

Hetiszakaszunk egyik nem különösebben feltűnő fejezetében a következőképpen szól I-ten Noéhoz és utódaihoz az özönviz után: "I-ten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet.
A föld minden állata, az ég minden madara, a föld minden csúszómászója és a tenger minden hala féljen és rettegjen tőletek: a kezetekbe adom őket.
Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt.
Csak élő állatot vérével együtt nem ehettek."

Innen világos számunkra, hogy miután az emberiségnek előzetesen meg lett tiltva az állati eredetű hús fogyasztása még az Édenkertben, most forradalmi változás következett be és az égi vezetés megengedte, hogy az ember a húsevést élvezze. Ez történelmi fordulópont, bárhogy is tekintjük, nem lehet lebecsülni a fontosságát.

Ezzel kapcsolatban több kérdés merül föl: vajon ez jó e vagy elkerülhetetlen rossz? És mi ennek a jelentése a mi számunkra napjainkban, vajon a zsidóság jó szemmel látja azt, hogy leszúrjuk a Riska tehenet azért, hogy gyarló módon elkobozzuk tőle szerveit hogy Sábeszkor feltálaljuk?
Az evés központi jelentőségű tevékenység a zsidóságban. Figyeljük meg: Ádám és Éva nem kapott más parancsot azon kivül, hogy egyenek a Kert minden fájának gyümölcseiből, az evéssel kellett hogy kifejezzék tehát hitüket egész életük során. טז וַיְצַו יְהוָה אֱלֹהִים, עַל-הָאָדָם לֵאמֹר:  מִכֹּל עֵץ-הַגָּן, אָכֹל תֹּאכֵל.
"Megparancsolta Örökkévaló I-ten az embernek mondván: a Kert minden fájáról egyél"

Az evés lényege az, hogy az ember magához vesz egy nála alacsonyabb rendű teremtményt (gyümölcsöt vagy állatot) és azt az elfogyasztás által teste, sőt, a lelke részévé teszi. Ezáltal az adott teremtmény egy magasabb szintű teremtménnyé válik és ez felemeli őt, sőt, vele egész teremtés rendjét. Ez a folyamat - alacsonyabb szinten ugyan – akkor is lezajlik amikor állatok növényeket esznek.
Az első embernek, Ádámnak és Évának nem lett megengedve az állat húsának fogyasztása, miután az egy bizonyos kegyetlenséggel társul az állat levágása miatt. Ámde ez csak az ő idilli világukban volt helyes. Az utánuk következő nemzedékek, ahogy azt látjuk is a hetiszakaszunkban, már elpusztitották magukban az emberi erkölcs alapjait és már egymás ellen is kegyetlenséggel fordultak. A lopás, a vérontás vagy a más feleségével való parázálkodás tulajdonképpen nem más, mint a sérült ember megevése, hiszen eltulajdonitjuk tőle azon javait, amiért ő az élete egy részét odaadta. Tehát elvesszük tőle életét hogy azt a saját javainkká tegyük. Ezt a helyetet sajnos a vizözön sem javitotta már ki. Itt több évezredre van szükség, hogy jóvátegyük az erkölcsi válságot.

És innen vissza a húsevéshez. A húseves egy bizonsági szelepként szolgál minket: ha azt követelnénk az emberiségtől, hogy még a csirkén és a bárányon is könyörüljenek meg miközben az emberek mostani hajlama elkerülhetetlenül az, hogy egymást egyék meg, tulajdonképpen eltorzitanánk az erkölcsi rendet. Az embereket esszük, a bárányokat megkiméljük. Ez természetesen borzasztó lenne, hiszen a rejtett üzenet e mögött az lenne, hogy a bégető bárány fontosabb, mint mi. Igy aztán nem maradna más, mint hogy véglegesen kiirtsuk egymást, hiszen életünk annyit sem ér, mint a barmoké.
Vagy mondjuk kicsit másképpen: meg kell engedni az embernek, hogy kicsit kegyetlen legyen az állatokkal és ezzel megakadályozzuk azt, hogy végtelen kegyetlenséggel bánjon felebarátaival.
Szomorú?

Na, azért nem annyira. Ez csak ideiglenes. A jövőben vissza fogjuk nyerni eredeti erkölcsi szintünket és megint vegetáriánusok leszünk, ehhez nem fér kétség. Aki szereti a steak-et, ne aggódjon, két okból sem. Az egyik az, hogy akkor már nem lesz kedve hozzá, miután nem akarja majd kioltani Riska életét, hogy egy cafat húshoz jusson mint egy ragadozó állat. A másik pedig az, hogy van olyan húsevés is, ami nem az erkölcsi romlás következménye, hanem pont forditva, az ideális evés: az áldozatok hozása a Szentélyben.

De erről majd máskor.