"Szólj Izráel fiaihoz, mondván: semmiféle zsiradékát ökörnek, juhnak és kecskének ne egyétek." (Leviticus VII. 23.)
Az eredeti szöveg a fenn írt zsiradékra a helev (חלב) szavat használja, amely egy bizonyos kemény zsírszövet, mely jelen van a kérődző háziállatok testében. Ennek a szándékos fogyasztása súlyos bűn, mely akár a lélek az eljövendő világból való kiutasítását is jelentheti. Rabbik, mint Majmonidész , egészségügyi megközelítésből magyarázzák ezt a tiltást mondván, ez káros. Ha ez igaz, akkor miért csak ennek a három állatnak a "helev"-jét tiltja a tóra?
Másik parancsolat, melyet olvasunk az a vér befedése (kiszuj ha-dám). Ez a parancsolat kimondja, hogy a lemészárolt állat vérét be kell fedni, hogy ne lássuk azt. Érdekes, de ez a parancsolat csak a nem háziasított állatokra és szárnyasokra vonatkozik. Miért nem parancsolta meg a tóra az ökrök, kecskék és juhok vérének befedését? Miért van, hogy eme két parancsolat, melyek mind a kóser hús előkészítésével kapcsolatosak, két egymástól független csoportra vonatkoznak?
Ahhoz, hogy beszélni tudjunk az állati élet elvételéről emberi fogyasztás céljára, először is két csoportra kell osztanunk őket. Az első kategóriába kerülnek azok az állatok melyeket nem mi etetünk, ezek a vadállatok, melyeket le kell vadászni. Minden madár idetartozik. Valahol kínosan kéne éreznünk magunkat, hogy ilyen cserzetlen teremtmények életét kell elvennünk. Ezért a tóra megparancsolta, hogy takarjuk le a vérüket ezzel is jelezve a belső bűntudatunkat:
"a ki vadászva elejt vadat vagy madarat, melyet enni szabad, ontsa ki vérét és födje azt be porral" (Leviticus XVII .13.)
A második kategória azon állatoké, melyeket háziasított az ember. Mi neveljük és etetjük őket a tejükért, a gyapjújukért és a munkáért. Nem lemészárolni ezeket az állatokat, mikor szükségünk van rá egy magasabb erkölcsi szint szükségeltetik, hisz ezek az állatokat sokkal inkább sajátunknak tekintjük mint a vadonban élő társaikat. Ezért nem érezzük ugyanazt a szégyent, mint amikor vadállatot ejtünk.
Mindazonáltal a tóra egy külön tiltással emlékeztet arra, hogy csak akkor vehetjük el a "saját" állataink életét is, amikor alapvető szükségünk van rá. Ez a szándék a "helev" tiltása mögött. Meg lett nekünk engedve, hogy lemészároljuk ezeket az állatokat a húsukért, mely energiát és erőt ad nekünk, de nem szabad megölnünk őket csak a zsírjaikért. Nem szabad elvenni az életüket, hogy mi élvezzük a zsíros húsaikat. A helev emlékeztet minket arra, hogy csak szükségből lett nekünk megengedve a hús fogyasztás, mely átmeneti és ha az emberiség erkölcsi szintje feljebb fog emelkedni a hús evés meg fog szűnni.
Miért nem tiltja meg a tóra a madarak és vadállatok zsírjának fogyasztását? Nekünk szégyenlünk kell magunkat e miatt a kegyetlen tett miatt attól függetlenül, hogy valós szükségből vagy csak élvhajhászásból öltünk. Ha a tóra különbséget tenne a zsírja és a húsa között azzal csak elhomályosítaná a vér befedésének parancsolatát, mely emlékeztet minket a szabad állat vérének kiontásának szégyenére.
No comments:
Post a Comment