Az előző és az e hetiszakaszokban olvassuk a tíz csapást, mellyel az örökkévaló sujtotta Egyiptomot. Minden csapás súlyos önmagában, a rabbinikus irodalom hosszan taglalja mindegyik csapás jelentőségét. Ennek ellenére nem kérdés, hogy az utolsó csapás a legsúlyosabb mely az elsőszülöttek halálával végződik.
"És szólt Mózes: Így szól az Örökkévaló: Éjfél táján keresztül vonulok Egyiptomon; s meghal minden elsőszülött Egyiptom országában elsőszülöttjétől Fáraónak, a ki ül trónján, elsőszülöttjéig a szolgálónak, a ki a kézimalom mögött van, és a baromnak minden elsőszülöttje. " (Exodus XI. 4-5.)
Ez a szörnyű csapás elkerülte Izráel fiainak otthonait, mert az Örökkévaló megparancsolta, hogy bárány "pészách" (a szó jelentése áldozat) vérével jelöljék meg az ajtófélfáikat és a megjelölt házakat elkerülte a halál. Ezek után közvetlenül olvassuk hogy:
"És legyen ezen nap nektek emlékezésül és üljétek meg azt nemzedékeiteken át, örök törvényül üljétek meg azt. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek: de már az első napra takarítsatok ki minden kovászost házaitokból, mert bárki kovászosat eszik, irtassék ki azon lélek Izráelből" (Exodus XI. 4-5.)
Mózes és a nép már tudja, hogy ez a csapás az utolsó. Már készülődnek, hogy elhagyják Egyiptomot és a rabszolgaságot és elinduljanak szabad emberként az ígéret földjére.
Na most, ha összefoglaljuk a gondolatmenetet, akkor a következőt kapjuk: elsőszülöttek halála, vér az ajtófélfán, szabadság, kovásztalan háztartás.
Felmerül a kérdés, hogy mit keres itt a kovásztalan háztartás? (ami egyébként minden zsidó asszony rémálma, és mivel mi férfiak sorsközösséget vállaltunk, a miénk is :) ) Miért parancsolja a tóra, hogy semmisitsünk meg minden kovászos dolgot ami a tulajdonunkban van? Mi köze ennek a szabadsághoz?
A teljes szabadság elérésének két aspektusa van. Az első, hogy meg kell szabadulni a külső leigázottságtól minden olyan külső hatástól ami akaratunk ellenére ránk kényszerít dolgokat fizikai valónkban. De ez nem minden, a teljes szabadság eléréséhez a lelkünket is meg kell szabadítanunk azoktól a külső elvárásoktól amik nem teszik lehetővé, hogy a lélek a saját útját járja. A különbség egy rabszolga és egy szabad ember között nem csak a társadalmi helyzetükben jelenik meg. Léteztek a történelemben szolgák, akiknek szabad lelke meghaladta a legtöbb szabad, de szervilis gondolkodású kortársukét. Ha hűségesek tudunk lenni a saját belső valónkhoz mely a mindenhatótól származik (ahogy olvastuk a teremtés könyvében, "celem elokim", az Isten mintájára), akkor teljes életet tudunk élni szabad emberként. A szervilis emberek nem fogják tudni soha megélni azt örömöt, melyet a szabad ember megél mert az örömük mindig függni fog mások elismerésétől.
Miért a kovász? A kovász egy idegen anyag, amit a kenyértésztához adunk. Ez az anyag megváltoztatja a tésztát. Felfújja azt és megváltoztatja az eredeti formáját és egyéb tulajdonságait. Többnek mutatja a tésztát annál ami. A kovász megsemmisítése azt jelképezi, hogy megtisztítjuk az otthonunkat és magunkat minden külső hatástól és kényszertől ami megakadályoz minket attól, hogy elérjük a lélek ideális állapotát, amely állapotban az nem több és nem kevesebb mint amilyennek az Örökkévaló teremtette: szabad.
No comments:
Post a Comment