Hetiszakaszunk két lényegi történetet mond el. Az egyik, melyben Mózes és a nép a Szináj hegynél megkapja a tíz parancsolatot. Ezt a méltán ismert eseményt úgy idézi a rabbinikus irodalom, mint "Szináj hegyi kinyilatkoztatás". A másik, melyben Mózest meglátogatja apósa, Jitró.
Az előző kellően, hogy irodalmi jelzőt használjak, drámai pontja a kivonulás történetnek. Az örökkévaló szövetséget köt a néppel:
"Most tehát, ha hallgatva hallgattok a szavamra és megőrzitek szövetségemet, akkor lesztek nekem kiváló tulajdonom mind a népek közül, mert enyém a föld" (Exodus XIX. 5.)
A nép magára veszi a törvényeket és ezzel a választott néppé válik. Ennél kevés fontosabb dolgot olvashatunk a tórában. Bele is illik az eddigi csodás történések sorába. Egyiptomi csapások, a kivonulás, a Vörös tenger kettéválasztása és Ámálek fölött aratott győzelem után az Isteni ige kihirdetése szépen beleillik az eddigi események füzérébe.
Ezzel ellentétben, az utóbbi történet, mely Jitró látogatásáról szól enyhén szólva is furcsa. Jitró, Midján papja megjelenik a vejénél mert hallotta a csodákat, melyeket az Örökkévaló tett a néppel. Ezen kívül Jitró megáldja a mindenhatót, hogy kimentette Izráel fiait Egyiptomból és áldozatot ajánl fel. Mikor látja, hogy veje egész nap igazságot tesz a nép között, tanácsot add, hogy Mózes nevezzen ki igaz bírákat, hogy ne egyedül kelljen igazságot osztani és maradjon ideje a nép szellemi irányítására. Ezek után elhagyja a tábort.
Ez a történet azért furcsa, mert a szöveg sorrendben megelőzi a Szináj hegyi kinyilatkoztatást és ezért úgy tűnik mintha megbontaná a már említett csodás események folytonosságát. Tulajdonképpen, ezzel el is értünk e heti bejegyzés mondanivalójához.
Ezen a héten nem is annyira a leírtakkal kapcsolatban akartam valami érdekes magyarázatot hozni, hanem inkább az olvasott történetekhez való viszonyra akartam a figyelmet felhívni. Ugyanis a tóra nem egy lineáris idősíkban meséli el a történeteket és nem is szabad (és lehet) a folytonosságot felhasználni mint eszközt, mely magyarázatot ad bizonyos dolgokra melyeket olvasunk.
Vannak persze nyilvánvaló dolgok, mint hogy Jákob lement a fiaival Egyiptomba és csak utána vonult ki a nép Egyiptomból és nem fordítva. Ezere a eseményekre általában a tóra külön felhívja a figyelmünket. De olyanokban, mint például a fenn említett két történetben, nem egyértelmű mi történt előbb.
Lehet, hogy tényleg a valós történések sorrendjében a nép előbb jutott el a Szináj hegyhez és látta az Isteni kinyilatkoztatást és csak ezek után történt meg Jitró látogatása. Vannak erre utaló pontok a történetben. Például sok magyarázó szerint a csodák között, melyeket Jitró hallott, ott volt a Szináj hegyi kinyilatkoztatás. Vagy, vajon milyen törvények szerint bíráskodott Mózes, mikor tanácsot kapott Jitrótól, ha még meg sem kapta a tíz parancsolatot?
Mégis, a tóra írója ebben a sorrendben meséli el a történetet, mert a lényeg nem az idő szerinti sorrendiségben van. Egyik magyarázat szerint annak az oka, hogy Jitró látogatásának történetét előbb olvassuk az, hogy a szent írás emlékezetet minket arra a kinyilatkoztatás elolvasása előtt, hogy Izráel fiai lehetnek a kiválasztott nép, de ennek ellenére tudást és tanácsokat kaphatunk nem zsidó bölcsektől is, mint például Jitro volt.
No comments:
Post a Comment