Vájesev: A száműzetés természete

A hetiszakasz fordítása olvasható a zsido.com-on.

"Vették és beledobták őt a gödörbe; a gödör pedig üres volt, nem volt benne víz." Genesis XXVIII. 24. 

Mikor a testvérek a gödörbe vetették Józsefet, akkor kezdődött a száműzetés. Nem csak József száműzetése, hanem Jákob és házának száműzetése a Izrael földjéről Egyiptomba. József gödre metaforája a zsidó nép mindegyik száműzetésének.

Batnadiv Weinberg: Józsefet a gödörbe dobják

a Bibliodraw projektből

Persze sok fajta gödör létezik. Vannak melyek tele vannak vízzel, kutak vagy források melyek életet adnak a közelben lakóknak. Persze vigyázni kell, nehogy beleessen az ember és I-ten ments belefulladjon, de ettől még ezek hasznos gödrök.

Vannak üres gödrök, melyeknek igazából nincsen semmi célja és még veszélyes is lehet, ha beleesnek. Mindemellett van egy pozitív oldaluk is: odaadással és ügyességgel meg lehet tölteni őket vízzel és így hasznossá lehet tenni őket.

És ezeken kívül van egy harmadik fajta gödör. A Talmud (Sabbat traktátus) idézi Tanhum rabbit, aki szerint József gödre ehhez a harmadik típushoz tartozott. Ebben nem volt víz, viszont voltak benne más dolgok, kígyók és skorpiók. Az ilyen gödörnek nincsen potenciális vagy valós haszna az embereknek.

Vannak, akik a száműzetést a vízzel teli gödörrel keverik össze. Igen, vannak veszélyei és vigyázni kell, hogy az ember el ne merüljön, de összességében, ahogy ők mondják, ez egy pozitív dolog. Ha a zsidók óvatosan viselkednek, hogy nehogy az antiszemitizmust szítsák viselkedésükkel, akkor kényelmesen eléldegélnek a külföldi otthonaikban.  De valójában a száműzetés valódi természete olyan, mint József gödre. Ez egy veszélyes hely, melyet a zsidók soha nem fognak összetéveszteni a saját földjükkel.

Tanhum rabbi azt írta, hogy a gödör kígyóval és skorpiókkal voltak tele. Mi a különbség eme két veszélyes állat között? A kígyó a fejével, a skorpió a farkával mar. A kígyómarás egy megtervezett, szándékos mozdulat, melyet a kígyó agya irányít. A skorpió szúrás ezzel szemben egy nem szándékos, hanem egy automatikus reakció eredménye. A skorpió ösztönösen cselekszik.

A száműzetést elkíséri mind e kettő. Vannak olyan időszakok, melyekben szándékosan és szisztematikus üldöztetésnek voltak kitéve, gondoljunk csak a volt német példára a huszadik századból. Ezek népünk sötét órái, melyek kitermelték mindemellett a hősöket is.

Ezen szándékos kígyóharapásoknál még rosszabb a nemszándékos skorpiócsípések, melyek velejáró részei a száműzetésnek. Az kulturális távolság, az asszimiláció és a kevert házasságok lassan de biztosan sebet ejtenek a zsidóság tórában lévő hitében. 

A száműzetés szenvedései egy égi parancs részei, és nem szabad összekevernünk az átmeneti állomásokat a zsidó nép igazi otthonával. Az egyetlen igazi gyógyír a kígyó és skorpió marásokra az a zsidó nép megmentése a gödörből és ez igazi otthonukba való eljutása.

Vájesev: József sorsa

Eddig minden egyes bejegyzésnél az IMIT tóra fordítását használtam. Azt hiszem, hogy bármely magyar fordítás közül ez a legjobb és nagyon sokra értékelem azokat akik ezen dolgoztak. Mindazonáltal, és ez nem kötődik szorosan a heti témánkhoz, muszáj kihasználnom ezt a lehetőséget, hogy bemutassam a tóra értelmezésének korlátoltságát abban az esetben, ha valaki azt nem az eredeti nyelven olvassa.

A hetiszakasz nyitó mondata:
"És lakott Jákób atyja tartózkodásának országában" (Genesis XXXVII. 1.)
Héberül:
"וישב יעקב בארץ אביו"
Fonetikusan:
"Vájesev Jákov be'erec áviv"

Az aláhúzott "vájesev" szó magyarul a "lakni" igére lett fordítva. Ha muszáj lefordítani a szöveget, talán tényleg ez a legalkalmasabb magyar szó ami az adott mondat környezetnek meg is felel. De...
A "vájesev" a "ישב" szótövekből épül fel, aminek egy általános fordításban az "ülni" ige párosulna. Ebben a környezetben valóban az ige fő jelentése az, hogy Jákób itt élt vagy lakott. De ezzel szemben felmerül a kérdés, hogy ha a tóra azt akarta mondani, hogy Jákób itt élt, akkor miért nem egyértelmű igét használt eleve, mint például a héber megfelelőjét a lakni vagy az élni igéknek?

Ebből az egy szóból tanuljuk, hogy Jákob nem csak úgy élt atyjának földjén. Hisz élt már ő máshol is, Cháránba húsz évet. Az, hogy az itt létezését kifejező ige az üléssel kapcsolatos, ebből vezetjük le, hogy Jákób itt érezte jól magát, itt találta meg a békéjét. Az ülés jellemzően az a testhelyzet amiben kényelembe vagyunk és biztonságban érezzük magunkat. Ez, és még nagyok sok ilyen, nem lefordítható kifejezés és ezek az apróságok amelyek felépítik a tórát elvesznek, fordítás után nem az lesz mint ami volt.

Tevet hónap nyolcadika, mikor a hagyomány szerint elkészült Ptolemaiosz által megrendelt tóra fordítás az alexandriai könyvtár számára, akár lehetne ünnep nap. Mondhatnánk, ezen a napon jutottak hozzá a világ népei a tórához, és ennél magasztosabb cél nem is lehetne, hisz a zsidó nép célja, hogy "fény legyen a népek közt". Ezzel szembe viszont a hagyomány úgy tartja, hogy három napi sötétség borult a világra, méghozzá "Megilát Tánit" szerint azért mert a tórát nem lehet megfelelően lefordítani és amit a világ kapott az szemfényvesztés.

Visszatérek a heti témánkra.

József kitűnt korán testvérei közül. A tóra már e hetiszakasz elején külön foglalkozik vele és kiemeli őt testvérei közül. Több mindent megtudhatunk róla, és nem csak pozitív dolgokat. mint Például azt, hogy "rossz hírét vitte testvéreiről atyjuknak". És ennek ellenére, vagy éppen ezért megtudjuk, hogy Jákób jobban szerette őt, mint a többi fiát.

Nem is kérdés, miért volt népszerűtlen József.

Mindazonáltal, figyelembe kell vennünk azt, hogy József más szempontból el volt szigetelve családjában. József Ráhel fia volt, ellentétben a többi testvérével akik "osztoztak" közös anyán és ez által erősebb természetes kötelék tartotta össze őket. József anyja, Jákob szerelme, mint olvashatjuk az előző hetiszakaszban, elhunyt miután megszülte Benjámint. Így József egyedül maradt, kistestvére még nem jelenthette azt a társaságot, melyet a többi testvér nyújthatott volna. Jákob ezért is tüntethette ki őt különleges figyelemmel, hisz József nagyok egyedül volt.

Testvérei viszont egész életükben nyomás alatt voltak. Mint a korabeli társadalomban, az elsőszülött volt a családi trón várományosa. Ezzel szemben láthatjuk, hogy Ábrahám és Izsák családjában ez nem így történt. Gondoljuk csak Ismáelre, ki el lett küldve a családtól és helyébe Izsák lépett. Vagy Ézsaura, aki nem kapta meg az atyai áldást mert az Jákóbé lett. Ez is mutatja, hogy az öröklődés, mivel a születési sorrend nem számított, sokkal inkább kérdés volt, mint más családoknál.

De mégis, mi volt az amit a testvérek akartak? Elsőszülött csak egy van. Nem gondolhatták, hogy mind elsőszülöttek lehetnek és egyenként lehetnek az egyedüli örökösei Ábrahám, Izsák és Jákob szövetségének. József népszerűtlenségét növelte két álom, melyet a hetiszakasz elején olvashatunk. Az egyikben ő kévéje előtt leborul a többi testvér kévéje, a másikban a az égitestek, melyeknek száma az álomban megegyezik a testvérek számával, éltették őt.

Sok minden mutatott arra, hogy József nem egyenlő a testvéreivel. Beszéltünk már az atyai szeretetről és az álmokról. Minden arra mutat, hogy József kitüntetett figyelmet kapott. A testvéreknek, azon túl, hogy nehéz volt együtt élni valakivel aki különbnek éreztem magát náluk, az volt a félelmük, hogy a Mindenható ígérete nem teljesül be, nem Jákob leszármazottjai lesznek a választott nép. Attól féltek, hogy azért különül el József mert ő lesz aki tovább viszi a szövetséget és nem ők mindannyian.

Sokszor úgy szokták magyarázni ezt a történetet, hogy a testvérek bűne az volt, hogy meg akarták ölni Józsefet. Itt halkan megjegyezném, hogy az is egy kérdés, hogy lehetnek bűnösek olyan valamiért amit nem követtek el, de ez egy másik, nagy lélegzetvételű téma. A másik, a valós bűnükkel kevesebben foglalkoznak. Azzal a bűnükkel, hogy nem hittek az örökkévaló szavának, hogy Jákob leszármazottjaival mind szövetséget köt és gyűlöletüket az fűtötte, hogy azt hitték hogy József sorsa az, hogy a helyükbe lépjen Ábrahám szövetségében.