Hukát: Kire üt Mózes?

A hetiszakasz fordítása a zsido.com-on olvasható. 

Nem akarom feleslegesen fesziteni a kedves olvasó idegeit, úgyhogy elárulom: a sziklára.

 Batnadiv Weinberg: Mózes és a szikla

Bibliodraw projektből

De vajon miért?

Hiszen az I-teni parancs egyértelmű volt. Figyeljük meg: 

"És elérkeztek Izrael fiai, az egész község Cin pusztájába az első hónapban és a nép maradt Kádesben. Ott meghalt Mirjám és eltemették ott. És nem volt vize a községnek; és összegyülekeztek Mózes meg Áron ellen. És a nép pörlekedett Mózessel és szólt, mondván: Bárcsak elpusztultunk volna, mikor elpusztultak testvéreink az Örökkévaló színe előtt! Miért is hoztátok az Örökkévaló gyülekezetét a pusztába, hogy meghaljunk itt, mi és barmaink? Miért is vezettetek fel bennünket Egyiptomból, hogy hozzatok bennünket erre a gonosz helyre? Nem oly hely ez, hol vetés, füge, szőlő, gránátalma van; és víz sincs inni. És bement Mózes, meg Áron a gyülekezet elől a gyülekezés sátorának bejáratába és leborultak arcukra; és megjelent nekik az Örökkévaló dicsősége.És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Vedd a botot és gyűjtsd egybe a községet, te meg testvéred Áron, és szóljatok a sziklához az ő szemeik előtt, hogy adja ki vizét; és kihozol nekik vizet a sziklából és megitatod a községet meg barmaikat. Mózes elvette a botot az Örökkévaló színe elől, amint parancsolta neki. És Mózes meg Áron egybegyűtötték a gyülekezetet a szikla elé; és mondta nekik (Mózes): Halljátok csak, ti ellenszegülők! Vajon ebből a sziklából hozzunk-e ki nektek vizet? És fölemelte Mózes a kezét és rávágott a sziklára botjával kétszer; erre kiömlött sok víz, és ivott a község, meg barmaik. És mondta az Örökkévaló Mózesnek, meg Áronnak: Mivelhogy nem hittetek bennem, hogy megszenteljetek engem Izrael fiainak szemei előtt, azért nem viszitek be a gyülekezetet az országba, melyet nekik adtam." Numeri XX. 1-12.

A hiba egyértelmű: ha azt a parancsolatot kapjuk, hogy szóljunk a kősziklához, ne üssük meg azt. Hacsak nem áll szándékunkban örökre megfosztani magunktól az alija engedélyre szóló jogosultságunkat.

De itt legalább két fogas kérdés merül fel:  1. Egy olyan veterán vezetőtől, mint Mózes, nem várnánk el, hogy ilyen sorsdöntő baklövést kövessen el.  2. Nem túloz-e az i-teni gondviselés midőn ennyire súlyos büntetést szab ki Mózesre, kinek érdemeit meg sem lehet számlálni, csak azért, mert letiporta a szikla jogait? Sok más közönséges zsidó alighanem ennél sokkal rosszabb dolgokat is elkövetett, s mégsem járt ennyire pórul. 

Nemde?

Ahhoz, hogy ezt a rejtélyt megfejtsük, nagyitó alá kell tenni néhány részletet: térjünk vissza egy pillanatra a Tóra elbeszésére. Hogyan nevezi a népet? "az egész gyülekezet" Rási kommentárja szerint- bölcseink alapján -  ez a gyülekezet már nem az Egyiptomból kivonuló nemzedék, hanem azok sarjai, akiknek el kell foglalnia Izráel földjét. Bizony, eltelt 38 év az utolsó hetiszakasz óta, hogy rohan az idő... 

Ja igen, világos miért sújtott rá Mózes a vesszővel a védtelen sziklára. Pillantsunk rá egy majdnem azonos helyzetre rögtön a kivonulás után (tehát ngyven éve): 

"És elvonult Izrael fiainak egész községe Szin pusztájából vonulásaik szerint az Örökkévaló parancsára; és táborozott Refidimben, de nem volt víz, hogy igyék a nép. És pörlekedett a nép Mózessel és mondta: Adjatok nekünk vizet, hogy igyunk! És mondta nekik Mózes: Mit pörlekedtek velem, és mit kísértitek meg az Örökkévalót? És szomjúhozott ott a nép vízre és zúgolódott a nép Mózes ellen, és mondta: Miért is hoztál fel bennünket Egyiptomból, hogy megölj engem és gyermekeimet és nyájaimat szomjúság által? És kiáltott Mózes az Örökkévalóhoz, mondván: Mit tegyek e néppel? Kevés híja, és megköveznek engem. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Vonulj a nép előtt és vegyél magaddal Izrael vénei közül, meg botodat, mellyel megverted a folyamot, vedd kezedbe és menj! Íme, én állok majd előtted ott a sziklán, a Chóreben, üss a sziklára és kijön abból víz és majd iszik a nép. Mózes így cselekedett Izrael vénei szeme láttára." Exodus XVII. 1-6.

Mózes már tapasztalt volt, midőn a mi hetiszakaszunkban innia kellet adni a népnek – csakhogy ez már egy más nép volt, és itt volt a bökkenő. Kétségtelen, hogy az utóbbilag idézett, negyven évvel ezelőtti incidensnél maga a Fennvaló utasitotta a prófétát, hogy ilyen módon cselekedjen, de nem volt többé szabad ezt az intő megjelenést használni, ezért is mondta Ő: "szóljatok a sziklához az ő szemeik előtt" – a fogalmazás félreérthetetlen.

Értsük meg a szimbólikáját ennek a cselekménynek. Mózes azt képviseli, aki őt küldte, tehát a tóraadó Fennvalót. Ezért Mózes tetteiből, viselkedéséből a nép azt tanulja, mit gondolnak az égben, hogyan viszonyul a Teremtő az adott témához. Ha a látnok azzal ,,kényszeriti" a kőszilát arra, hogy teljesitse akaratát, hogy náspángolja, akkor alighanem az i-teni düh tombol és csak az erőszak jön szóba – gondolhatták atyjaink. A nép vezetésének e módja megfelelt annak a generációnak, mely még Egyiptomban volt rabszolga és az életét a korbács csapása vezette. Az ő szemükben a verés, az ütés az egyértelmű kényszert fejezte ki, és ez talán szükségszerű volt náluk, mert nem ismertek mást. Szolgalelkűek voltak. Ámde ilyen szellemmel nem lehet hont foglalni és új, erős nemzetet alkotni, ezért a ,,Kémek vétke" , azaz a negyven éves kóborlás a sivatagban azért, hogy a nemzedéket leváltsuk, kényszerű volt. (aki nem ismeri a témát, olvassa el a két héttel ezelőtti hetiszakaszt) 

Az új nemzedéket már más fából faragták. Szabad világban nőttek fel,  szent légkör hatotta át mindennapi életüket. Mannát ettek, a Dicsfelhők vették őket körül és a Szentélyben feláldozott állatok húsát ették mig egész nap Tórát tanultak. Ezt a népet már nam csak hogy nem kell, hanem nem szabad többé ütni. Ők már felnőttek, az értelem kell hogy vezesse őket, nem pedig a kényszeritő megrovás használata. (bár néha ez is előfordult, de alig)

Most már nem idegen számunkra a tény, hogy ezért az ,,apró" botlásért ennyire súlyosan fizetett minden próféták atyja. A mózesi stratégia arról tanúskodik, hogy azzal együtt, hogy Ő a minden idők legnagyobbja, mégis van a jellemében valami, ami a régi nemzedékhez csatolja és ezért velük is kell maradnia a sivatagban, nem juthat el az annyira áhitott Kánaán földjére.

Az új nemzedéket más vezetheti csak be Erec Jiszraelbe: Jehosúa.  

Kóráh: Szentség a közösség között

Judaizmus egyik érdekes sajátossága a „minján”, amely legalább tíz férfi ember közösségét jelenti az imádságban. Azon különleges imák, melyek a Mindenható nevét szentelik meg (ilyen például a kádis, vagy a kedusá) csakis akkor mondhatóak mikor eme ima közösség jelen van. Az ember imádkozhat egyedül, de ekkor az imarend bizonyos részeit ki kell hagyni.

Batnadiv Weinberg: Kóráhot elnyeli a fölt

Bibliodraw projektből

A Talmud a következő versrészletből vezeti le az ima közösség szükségességét.

„És meg ne szentségtelenítsétek szent nevemet, hogy megszenteltessem Izrael fiai között; én vagyok az Örökkévaló, aki megszentel benneteket” Leviticus XXII. 32.

Az itt használt „között” szavat megtalálhatjuk szintén mikor hetiszakaszunkban mikor az Örökkévaló figyelmezteti a lázadó Kóráh és társai mellett lakókat.

„És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz mondván, Különödjetek el e község közepéből, had pusztítom el őket egy pillanat alatt!” Numeri XVI. 20.

Ebből „közt”-„község” (az eredeti szövegben mindkét helyen a מתוך szó szerepel, ez a kapcsolat a magyar fordításban egy kicsit megkopik) kapcsolatból tanuljuk, hogy a Mindenható nevét községben szenteljük meg. És mi a „község” (עדה – édá) meghatározása amiről itt szó van? Az előző hetiszakaszban a tóra ilyen községként jelölte meg a tíz kémet, akik a rossz híreket hozták az ígéret földjéről. Ebből tanuljuk, hogy a község legalább tíz férfit jelent.

Ez a levezetés két kérdést vet fel. Az imának egy személyes dolognak kéne lennie a lelkünk és teremtője között. Miért van szükségünk egy közösségre ahhoz, hogy ez az ima teljes lehessen? És miért vezetjük le a közösség fogalmát olyanoktól akik rossz példát mutattak a népnek: Kóráh és a kémek?

A szentség eléréséhez nem elég a saját magunk jobbá tétele és a belső spirituális életünk tökéletesítése. A szentég igazi célja, hogy a Mindenhatót szolgálata, melynek lényegi része hogy a minket körülvevő társadalmat is jobbá tegyük. Ezért nem mondhatjuk magunkban a kedusát, melyben az Örökkévaló nevét szenteljük meg. A közösség és a társadalom felemelkedése nélkül az egyén se lehet tökéletes.

Miért tanuljuk részben ezeket a parancsolatokat olyanoktól akik bűnöztek? Ha azok, akik bűnt követnek el csak saját kárukat lelik benne, akkor nem lenne szükség további büntetésre, hisz tulajdonképpen már a büntetés megtörtént mert csak maguknak okoztak kárt. De valójában az emberi természet része, hogy a tetteink hatnak másokra és a bűnöző is hat az őt körülvevő közösségre és ezért kapnak ők (további) büntetést. Hol a kapcsolat? Ha azoknak akik bűnöznek megbüntetjük, mert hatottak a közösségre akkor azokat akik jót cselekednek közösségben szintén meg kell jutalmazni. Ha a közösségben elkövetett bűnhöz tíz emberre volt szükség akkor ahhoz hogy egy közösségben elmondjuk ezeket az imákat, ahhoz is tíz ember kell.

Behálotéhá: az ima két típusa

A hetiszakasz fordítása a zsido.com-on olvasható. 

Hetiszakaszunkban olvassuk, hogy Mirjám prófétanő, Mózes nővére beteg lett. Betegségeinket bölcseink összekapcsolták tetteinkkel. Azt mondták, hogy a betegség lehetőséget ad nekünk áttekinteni életünket és tetteinket, melyeket más szemszögből látunk gyengeségünk idejében. Sokkal jobban látjuk, hogy mi a fontos a minket körülvevő világból és mi kevésbé. Kik azok, akikre számíthatunk és kik akikre kevésbé. Ezért a betegség lehetőség is a tsuvára (megtérésre) és az őszinte, szívből jövő imára.

Batnadiv Weinberg: Bibliodraw projektből

Mirjám betegségére a tóra a „cara” szót használja, melyet a leprának szokás fordítani. Eme súlyos betegséget a „láson ha’rá”-val (pletykálkodás, valakit a szájára venni) hozza összefüggésbe a tóra. És tényleg, mint olvassuk:

„És beszélt Mirjám és Áron Mózes ellen, a kusita asszony miatt, akit elvett; mert kusita asszonyt vett el”. Numeri XII 1.

Hogy miért beszéltek Mózes testvérei Cippóra ellen és miért lett Mirjám megbüntetve ezért az egy másik bejegyzés része lesz.

Ami viszont figyelemre méltó az Mózes rövid imája Mirjámért:

„És Mózes kiáltott az Örökkévalóhoz, mondván: Isten, kérlek, ó gyógyítsd meg őt!” Numeri XII 13.

Mondhatnánk hétköznapian „rövid és velős” ez az ima.

A Talmud Berachot traktátusában olvassuk a következő kapcsolódó történetet:

Egyszer egy tanuló vezette az imát Eliézer rabbi iskolájában és imái szokatlanul hosszúra sikerültek. A többi tanuló panaszkodott „Mester, nézd mily lassú a társunk”. Eliézer rabbi azt válaszolta: „nem lassabb, mint Mózes, ki a zsidó népért imádkozott 40 napon és éjszakán át (az Arany Borjú bűne után)”. Egy másik alkalommal egy másik tanuló vezette az imát, nagyon gyorsan. A többi tanulók panaszkodtak, hogy milyen sietősen imádkozik. Erre Eliézer rabbi azt válaszolta: „Nem olyan sietősen, mint Mózes amikor Mirijámért könyörgött pár rövid szóval”.

Mi alapján döntötte el Mózes imájának hosszát? Saját nővére mivel érdemelt ki csak egy rövidített, egy soros könyörgést?

Az imának két szerepe van.

Az első szerep az egyén személyiségének alakításában van. Az ima felkelti az egyén figyelmét, elmélyíti érzelmeit. Ez igaz arra, amikor magunkért imádkozunk vagy valaki másért. Az ilyen típusú imában kitartásra, elhivatottságra és szívósságra van szükség mivel célja a hibás tulajdonságok kijavítása és ehhez időre van szükség.

Gondoljunk a fenn említett példára, mit Eliézer rabbi mondott. Mózes negyven napig imádkozott a népért az Arany Borjú bűne után, mert a népnek szüksége volt arra, hogy megtérjen azoktól a beidegzésektől, melyeket Egyiptomban vett magára. Miért pont negyven nap? Szokás azt mondani, hogy az embriónak az anyja méhében negyven napra van szüksége, mire megjelenik a keze meg a lába és „ember formát” kap. Úgy, mint ahogy a nép is újjá született az Arany Borjú bűne után.

E mellett, mint azt említettem korábban, van egy másik szerepe is az imának. Időnként a belső tulajdonságok és érzelmek már megtértek és megtisztultak. Az ima ilyenkor csak segít szavakba önteni a már létező érzelmeket és hitet, ami a lélekből származik. Ez a típus segít emlékeztetni a valódi irányram melyet a lelkünk megkövetel. Ilyen esetekben nincs szükség hosszú imára, egy rövid ima is elég kifejező tud lenni.

Mirjám esetében egy rövid ima is elégséges volt mivel már előtte is megbánta tettét:

„És mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram ne ródd fel nekünk vétkeinket, amit oktalanul cselekedtünk és amit vétkeztünk!” Numeri XII 11.

Ezért Mirjám gyógyulásához, mind lelki mind fizikai, elég volt egy rövid, egyszerű könyörgés.

Pinhász: Az őszinte buzgalom

A múlt héten olvastuk, hogy miután Bálám nem tudta megátkozni a népet, azt tanácsolta a királyoknak akik a  zsidók ellen szövetkeztek, hogy a zsidó férfiak fejét majd Moáb lányai eltekerik és így el tudják téríteni őket az Örökkévalótól. És valóban, a nép fiai vétkeztek és bálványoknak áldoztak a moabita és midjánita lányok hatására. Az Örökkévaló felszólította Mózest, hogy vegye törzsek vezetőinek fejét, de ő nem tette. Az események drámai tetőpontján Pinhász, Eleázár pap fia, előlépett és keresztülszúrta azt a férfiút aki éppen egy midjánita nőt vett el a találkozás sátra előtt. E tette után megtért a nép.

A hetiszakaszunk a következőképpen kezdődik:

"És szólt az Örükkévaló Mózeshez, mondván: Pinechász ... elfordította haragomat Izráel fiaitól, midőn buzgalommal buzgólkodott értem közöttük, hogy nem semmisítettem meg Izráel fiait buzgalmamban. Azért mond: Ime én adom neki a béke-szövetségemet." (Numeri XXV. 10-12)

Pinhász bölcseink szerint zélóta volt. Zélótának lenni nem feltétlenül pozitív dolog és általánosságban a túlságos vallási buzgalom szinonimája. A második szentély korabeli zélóta mozgalomhoz szoktak kapcsolni véres tetteket, mint például a maszadai tömeges önfeláldozást. Bölcseink biztosan elismerték Pinhász tettének jelentőségét. Akkor mégis hogy lehet, hogy egy ilyen mozgalomhoz társították őt? Ha elfogadjuk ezt a tényt, mégis hogy lehet , hogy Örökkévaló Pinhásznak adta a béke szövetségét?

A tóra két zélóta ("kanai" héberül, ami buzgónak lett fordítva a IMIT bibliában) típus mutat be. Az elsővel a teremtés könyvében találkozunk. Simon és Lévi történetében a két testvér megbosszulta Sikem lakosságán  Dina nővérük elrablását és lekaszabolták a város férfiait. Ez a tett nem talált elismerést Jákob apjuk szemében és mikor halála előtt megáldotta az összes fiát azt mondta róluk:

"Tanácsukba ne jöjjön lelkem, gyülekezetükkel ne egyesüljön méltóságom, mert haragukban öltek embert ..." (Genesis XLIX 6.)

Tehát haragjukban öltek nem csak tiszta szándékkal és ezt természetesen nem helyénvaló.

Milyen a másik típusú zélóta? Hogy megértsük jobban Pinhász és a béke áldás esetét, példaként a kedves olvasó figyelmébe szeretném ajánlani a Talmud Joma traktusában felhozott kérdést. Mikor egy közösségben szombaton felmerül a szüksége a szombat megszegésére, melynek életmentés vagy hasonlóan súlyos esetek okot adhatnak, a Talmud azt mondja, hogy egy elismert cádikot (bölcset) kell megkérni hogy megtegye azt a tettet ami megtöri a szombarot. Mi ennek az oka? Az gondolhatnánk, hogy a cádiktól áll a legtávolabb a Sábbát megszegése, miért kérnék meg pont őt? Miért 'piszkolja be' Ő a hírnevét vagy legalábbis tegye a bölcsességét bizonyos mértékben megkérdőjelezhetővé?

Pont ellenkezőleg! Valójában a bölcsesség azt jelenti, hogy bármennyire is szentnek tartjuk a Sábbátot, ha van dolog ami felülírja a Sabbat megőrzését, akkor az embernek aki az Tora szerint akarja élni az eletet ebben a pillanatban igenis meg kell szegni a szombatot. És ki az az ember, aki ezt a legjobban el tudja dönteni? Ki az, aki a szombat megszegését önös érdek nélkül teszi meg a közösség érdekében? Ki az akit ha lát valaki, hogy megszegi a szombatot akkor tudja hogy biztosan jól megalapozott indokkal teszi azt?
A közösség bölcse, a cadik!

Az, hogy a mindenható a béke szövetségét adta Pinhásznak, az megmutatja hogy ő egy olyan zélóta volt, aki békét akart. Távol állt tőle a tíz parancsolat megszegése, de az adott pillanatban a közösség miatt meg kellett szegnie a ''ne ölj" parancsolatot mert ez volt a helyes az adott helyzetben. Ellentétben Simonnal és Lévivel az ő indítékai tiszták voltak nem harag vagy önös érdekek vezérelté és és mint a bölcs, akinek szombatot kell szegnie hajtotta végre tettét.