Kóráh: Szentség a közösség között

Judaizmus egyik érdekes sajátossága a „minján”, amely legalább tíz férfi ember közösségét jelenti az imádságban. Azon különleges imák, melyek a Mindenható nevét szentelik meg (ilyen például a kádis, vagy a kedusá) csakis akkor mondhatóak mikor eme ima közösség jelen van. Az ember imádkozhat egyedül, de ekkor az imarend bizonyos részeit ki kell hagyni.

Batnadiv Weinberg: Kóráhot elnyeli a fölt

Bibliodraw projektből

A Talmud a következő versrészletből vezeti le az ima közösség szükségességét.

„És meg ne szentségtelenítsétek szent nevemet, hogy megszenteltessem Izrael fiai között; én vagyok az Örökkévaló, aki megszentel benneteket” Leviticus XXII. 32.

Az itt használt „között” szavat megtalálhatjuk szintén mikor hetiszakaszunkban mikor az Örökkévaló figyelmezteti a lázadó Kóráh és társai mellett lakókat.

„És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz mondván, Különödjetek el e község közepéből, had pusztítom el őket egy pillanat alatt!” Numeri XVI. 20.

Ebből „közt”-„község” (az eredeti szövegben mindkét helyen a מתוך szó szerepel, ez a kapcsolat a magyar fordításban egy kicsit megkopik) kapcsolatból tanuljuk, hogy a Mindenható nevét községben szenteljük meg. És mi a „község” (עדה – édá) meghatározása amiről itt szó van? Az előző hetiszakaszban a tóra ilyen községként jelölte meg a tíz kémet, akik a rossz híreket hozták az ígéret földjéről. Ebből tanuljuk, hogy a község legalább tíz férfit jelent.

Ez a levezetés két kérdést vet fel. Az imának egy személyes dolognak kéne lennie a lelkünk és teremtője között. Miért van szükségünk egy közösségre ahhoz, hogy ez az ima teljes lehessen? És miért vezetjük le a közösség fogalmát olyanoktól akik rossz példát mutattak a népnek: Kóráh és a kémek?

A szentség eléréséhez nem elég a saját magunk jobbá tétele és a belső spirituális életünk tökéletesítése. A szentég igazi célja, hogy a Mindenhatót szolgálata, melynek lényegi része hogy a minket körülvevő társadalmat is jobbá tegyük. Ezért nem mondhatjuk magunkban a kedusát, melyben az Örökkévaló nevét szenteljük meg. A közösség és a társadalom felemelkedése nélkül az egyén se lehet tökéletes.

Miért tanuljuk részben ezeket a parancsolatokat olyanoktól akik bűnöztek? Ha azok, akik bűnt követnek el csak saját kárukat lelik benne, akkor nem lenne szükség további büntetésre, hisz tulajdonképpen már a büntetés megtörtént mert csak maguknak okoztak kárt. De valójában az emberi természet része, hogy a tetteink hatnak másokra és a bűnöző is hat az őt körülvevő közösségre és ezért kapnak ők (további) büntetést. Hol a kapcsolat? Ha azoknak akik bűnöznek megbüntetjük, mert hatottak a közösségre akkor azokat akik jót cselekednek közösségben szintén meg kell jutalmazni. Ha a közösségben elkövetett bűnhöz tíz emberre volt szükség akkor ahhoz hogy egy közösségben elmondjuk ezeket az imákat, ahhoz is tíz ember kell.