לע"נ אבי מורי שלמה בן בנימין הלוי הירשברג
Édesapám és tanítóm, Shlomo (Péter) ben Binjámin a Lévi Hirschberg emlékére
Az emberiség két részre oszlik: zsidókra és nem zsidókra. Gondolom, hogy a legtöbb kedves olvasónak nem árulok el nagy titkot ha felfedem, hogy ez nem mindig volt igy.
Ámde mégis, az a koncepció, miszerint van az emberiségnek kiválasztott és nem kiválasztott része, még az első nemzedék idejére nyúlik vissza: Jehuda Halévi rabbi (1075–1141 Spanyolország). azt állítja "A Kazár" című könyvében, hogy már az első testvérpár között is fennállt ez a különbség.
Míg Ábel (a kiválasztott) jámbor és I-tentisztelő egyéniség volt, Káint fűtötte az irigység tüze, ami onnan fakadt, hogy ő nem volt képes tartani az szintet amelyet Ábel képviselt az etika terén és így a Teremtő csak az előbbinek az áldozatait fogadta el szívesen, ámde Káin oltárát nem látogatta az égi tűz.
Így Káin ahelyett, hogy szembeszállt volna rossz ösztönével és beérte volna fivérét, inkább az egyszerűbb és gyorsabb (bár nem elegáns) megoldást választotta és megszüntette a konkurenciát. Ebben az eseményben a már fent említett jelenség mutatkozott meg először a világtörténelemben. Ábel különleges természete képessé tette rá , hogy azonosuljon a teremtés céljával és törekedjen annak erkölcsi kivitelezésével. Ez Káint, aki sokkal kevésbé volt alkalmas erre, frusztrálta, és arra késztette, hogy megoldja a saját problémáját, mármint a lelkiismeret furdalás kellemetlen élményét. Akár gyilkosság árán is.
Itt egy pillanatra szünetet tartunk, hogy megértsük jobban, mi az hogy kiválasztás. Hiszen gondoljunk bele: míg mi, halandó emberek, minden választásunkban kényszerűen mindig csak a kisebbik rosszat választjuk, mert nem hozhatjuk létre a tökéletes lehetőséget ami minden szempontból megfelel nekünk, a Teremtőnél ez nem így van. Amit Ő választani akar, azt egyszerűen megteremti, hisz Ő teremtett minden lehetőséget. (mellesleg, ha ezt mi is meg tudnánk csinálni, az sok problémát megoldana a bevásárlásnál...) Így világos, hogy a "kiválasztás" fogalma voltaképpen a teremtés egy módja.
Most már dereng nekünk, hogy a kiválasztott személyek nem a tetteikkel érdemelték ki, hogy bevegyék őket a "válogatottba", hanem úgy lettek megalkotva, hogy ezen szerepüket a történelemben méltóan tudják betölteni. Mi nem azért vagyunk zsidók, mert a Tóra tanulmányozása és annak parancsainak betartása azzá tesz minket, hanem pont fordítva. Azért kaptuk a Tórát és Izrael országát, mert Mi, és csakis Mi felelhetünk meg erre a rendeltetésre.
Visszatérünk Ábelhez.
Az első gyilkosság óta sok víz folyt le a Jordánon de a jelenség továbbra is kísér minket tovább. Sém örökölte Ábelt és továbbvitte a kiválasztottságot. Ám véssük jól az eszünkbe: a kiválasztottság apáról fiúra száll és mindig csak egy utód lesz kiválasztott, míg a többiek nem azok. Jehuda Halévi rabbi ezt a két állapotot a gyümölcs magvához és héjához hasonlítja. A mag képviseli a gyümölcs lényegi részét, míg a héj azt csak körülveszi és nincs önálló célja. Természetesen nem képzeljük azt, hogy a héjra nincs szükség, de mégis, a mag köré épül az egész gyümölcs, és nem fordítva.
A história folytatódott és eljöttek az özönvíz napjai. A jelen nemzedékben Noé volt a "mag" és világos, hogy ezért is ő élte túl a katasztrófát (mondhatnánk, hogy I-ten "meghámozta" az emberiséget), utána pedig S;m lett az örökös. Így adták tovább a stafétabotot egészen Ábrahám atyánkig, akiből elképesztő erővel tört ki a kiválasztottság jelleme, mondhatnánk, új csúcsot állított fel: bölcseink elbeszélése szerint az Ő korában már nem volt senki, aki monoteista volt, már csak a a bálványoknak borultak le az emberek, és mégis, Ábrahám még gyermekkén önmagában felismerte I-ten egyedi uralmát.
Őt persze Izsák folytatta, míg Jismael héjként lett kezelve és amikor Izsák jogos uralmára tört, arra lett kényszerítve, hogy elhagyja a családot. Izsák utódjai között nem kisebb vetekedés volt: Jákob és Ézsau már magzatként egymást kergették, de csak sok évvel ezután lett a viadalom eldöntve, amikor Jákob megszerezte bátyjától az elsőszülöttséget egy tál lencsefőzelék ellenében. Mikor ősatyánk megkaparintotta az elsőszülöttnek címzett áldásokat is, már menekülnie kellett fivére elől, aki szerette volna kisöccsét inkább a lajtorjának legfelsőbb fokán látni (az egekben, ha valaki nem értette...).
Röviden összefoglalva, aki félre lett téve, sosem komálta a kiválasztott felet, irigy volt rá és igyekezett megkérdőjelezni annak jogosultságát. Ahelyett, hogy elfoglalta volna saját posztját és azzal törődött volna, hogyan töltse be a neki szánt szerepet, inkább fúrta a felebarátját.
Ám heti-szakaszunkban megváltozik a felállás: Jákob atyánk a kiválasztott nép fejévé válik. Utódai közt nincsenek többé "mag" és "héj", mostantól minden gyermek kiválasztott, így kezd kibontakozni a történelem forradalmi jövevénye, a szent nép: Izrael.
Miden zsidót foglalkoztat az a kérdés, miért van antiszemitizmus. Igaz, hogy minden kérdésre kérdéssel felelünk és van még néhány kissé bosszantó tulajdonságunk, de ezért még nem kell minket kiirtani, igaz? Vannak rosszabb emberek is...
Amit eddig elmeséltünk, pontosan megmagyarázza a zsidógyűlölet forrását: az irigység. Káin, Jismael és Ézsau – mindnyájan ennek a gyűlöletnek a képviselői. Tudják, hogy van kiválasztott nép és nem tudják elviselni, hogy az nem ők. És ha ez így van, akkor pusztuljon a testvér, csak ne zavarjon. Népünk jelenléte e világon emlékezteti a többieket, hogy igyekezniük kell az erkölcs szabályainak betartására, I-ten tiszteletére és mások javát keresni. Ez persze sokaknak nincs ínyére, könnyebb az életet lelkiismeret furdalás nélkül leélni. Van megoldás – váljunk meg lelkiismeretünktől.
Ezen az optimista felhanggal... na nem, ez nem a sztori vége. Eljön majd az idő, amikor... de inkább fejezzük ki Jesájáhu (Ézsaiás) próféta szavaival (Ézsaiás 2.) :
Ézsaiásnak, Ámósz fiának beszéde, amelyet látott Júda és Jeruzsálem felől.
Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden népek;
És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób I-tenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Cionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
