Showing posts with label Parasat Hájéj Szárá. Show all posts
Showing posts with label Parasat Hájéj Szárá. Show all posts

Thursday, November 5, 2015

Hájéj Szárá: Izsák kötődése

Miután Sára elhunyt és Ábrahám megvette a hebroni Makpéla barlangot, hogy legyen hol eltemetni őt, a család a jővőjéről gondoskodó családfő figyelme az örökösére terelődött. Izsák ekkor még "szabad préda", eladósorban volt.

Marc Chagall


Ábrahám viszont nem fogad el akárkit menyének. Mint ő mondja, nem lehet kánaánita az ara. De ami ennél is furcsább, hogy nem Izsákot küldi el hanem saját szolgáját, Eliézert küldi, hogy hozzon feleséget fiának Haranból, ahonnan ők is jönnek. Tisztára mint egy modern nemzetközi házasság közvetítő...

Ami azonnal szembetűnik, az az hogy Ábrahám nem akarja, hogy Izsák elhagyja, ha még csak egy rövid időre is Kánaán földjét. Ábrahám nem engedi el Izsákot oda, ahol ő maga született és engedi, hogy egy közvetítő szerezzen feleséget a fiának. Ábrahám kitartása ehhez a feltételhez, mármint hogy Izsák nem hagyhatja el a földet, nagyon erős.

Ha belegondolunk, a már említett ragaszkodás, könnyen megérthető Ábrahám oldaláról. Ábrahám, az ősapa, akivel a szövetség megköttetett és akinek ez a föld meg lett ígérve, nem akarja hogy az örököse elhagyja azt akár csak egy rövid időre is. Épp hogy csak megvette az első darab földet Kánaánban és máris megszüntetni az folytonos tulajdonosi jelenlétet nem szerencsés.

De nem írhatjuk ezt a konok ellenállást Ábrahám személyes indítékainak számlájára. A következő hetiszakaszban olvassuk, hogy mikor éhínség tört ki Kánaán földjén az Örökkévaló kifejezetten megtiltotta Izsáknak, hogy elhagyja az országot és Egyiptomba menjen mint ahogy azt apja tette és amit fia, Jákob fog tenni. Ezek szerint lehet, hogy már ekkor is Ábrahám az Örökkévaló parancsára nem engedte Izsákot külföldre. Akkor mi volt az, ami miatt Izsáknak otthon kellett maradnia?

A megoldásra akkor derül fény, mikor Eliézer visszatér Rebekával Háránból és találkoznak Izsákkal. 

Izsák nem apja sátránál várta az arát, mint ahogy gondolnánk. Utközben találkoznak, mert Izsák éppen visszatért egy helyről, minek neve "Láháj-Rói kútja". Hol is olvastunk erről a helyről? Igen, mikor Ábrahám elküldte Hágárt és Ismaélt, a fiát, akkor ezen a helyen találozott Hágár az angyallal aki megjövendölte, hogy Ismaél nagy nép lesz. Hágár azóta is itt élt. 

Mit keresett ott Izsák? Rási szerint Izsák jószívűségét mutatja, hogy azért volt ott hogy újra felmelegítse a kapcsolatot Hágár és az apja között, mert aggódott hogy apja egyedül maradt Sára halála után.

Nem ez az egyetlen békítő gesztusa Izsáknak. Mikor Ábrahám elhuny, azt olvassuk, hogy két fia, Izsák és Ismaél együtt gyászolnak:

"És eltemtték őt Izsák és Ismáel, az ő fiai a Máchpéla barlangjába, Efrón, Cóchár fiának, a chittinek mezejébe, amely Mámré előtt van" Genesis XXV. 9.

A két testvér együtt van, de Ismaél előreengedte öcssét, Izsákot. Izsák egyénisége kirajzolódik ezekből a történetekből és láthatjuk, hogy egy olyan emberrel állunk szembe akinek fontos a család és az emberek, olyan aki ki tudja békíteni a legkomolyabb sérelmeket. 

A tóra szövegezéséből azt tanuljuk, hogy Ismaél megbánta tetteit és elismerte, hogy Sára volt Ábrahám igaz felesége és így Izsák az örökös, aki örökké kötődik a földhöz! 



Thursday, November 8, 2012

Hájéj Szárá: A föld tulajdonosa

Ezt a bejegyzés Hirschberg Gábor (Gávriel ben Slomó HaLévi) emlékének ajánlom. Gábor Budapesten született 1971-ben. Életét két terrorista oltotta ki Jeruzsálem városának szent falai közt 1997-ben.



A hetiszakaszunk Sára halálával kezdődik:

"És volt Sárának élete százhuszonhét év: Sára életének évei. És meghalt Sára Kirjat-Arbában, Hebron az, Kanaán országában; és eljött Ábrahám, hogy gyászt tartson Sára fölött és megsirassa." (Genesis XXIII. 1-2)

Ezek után Ábrahám megveszi a hettita Efron-tól a Makhpéla barlangot, hogy el tudja benne temetni Sárát.
Amennyiben lehet azt mondani, hogy egy ilyen történet felkapott akkor erre ez biztos igaz. Szeretnek a rabbik és tanítók erről írni és beszélni, mert hogy ez az első példája annak, hogy a mindenható szövetségese, azaz Ábrahám tulajdonjogot szerez a szent földön. Őt persze aztán majd sokan követik, és Józsué honfoglalásával majd beteljesül a szövetség amit az Örökkévaló Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött meg.

Mindazonáltal, vegyük a szent föld egyik nevét: az ígéret földje. Miért ígéret földje? Mert a mindenható odaígérte azt Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottjainak. Ez a szövetség része ami a néppel köttetett. De ha a mindenható nekünk ígérte a földet akkor miért vette azt meg Ábrahám?

Ha az Örökkévaló azt mondta, hogy Ábrahámnak és szövetségeseinek adja a földet akkor Ábrahám azzal, hogy fizet a Makhpéla barlangért elismeri, hogy az nem az övé és így - isten ments - megkérdőjelezi az Örökkévalót. Ezzel szemben Mózes harmadik könyvében olvassuk a következő mondatot:

"És a föld ne adassék el véglegesen, mert enyém a föld" (Leviticus XXV. 23.)

Tehát a szent föld nem a hettiták tulajdona és már előbb mondtuk, hogy a földet a szövetségben a nép kapta meg. Ily módon Ábrahám nem kérdőjelezte meg a szövetséget és a mindenható szavát, hisz senki a földön nem állandó tulajdonosa a földnek. Mégis miért fizet érte Ábrahám?

A földet kétféleképpen vehetjük tulajdonba. El lehet foglalni erővel, vagy meg lehet vásárolni. Ábrahám, mint arról már beszéltünk az előző hetekben, igaz ember volt. Igaz emberként úgy döntött, hogy a helyes cselekedet a föld megvétele, mint ahogy a tíz parancsolat mondja "szeres felebarátodat...".

Mindamellett, hogy természetesen a föld az övé volt, már az előtt hogy fizetett volna érte, azzal hogy megvette elismerte, hogy az eladó valamiféle tulajdon jogot gyakorolt a föld felet. Ily módon nem kérdőjelezhető meg a népek által Ábrahám tulajdona sem miután fizetett érte.

A modern Izraelt megelőző ötven évben a Keren Kajemet Le'Iszráel felvásárolta a földeket, melyeken a zsidó települések épültek a törökök és a brit mandátum idején. Ugyanúgy, ahogy ma zsidó szervezetek és magánszemélyek vásárolnak fel a jeruzsálemi óvárosban házakat.

Gábor érettségi után vándorolt ki Izraelbe. A jeruzsálemi héber egyetemen tanult meg héberül. Három évig szolgált harcoló egységben a katonaságban, megjárta Libanon és Gáza hadszíntereit. A katonaság előtt és után jesivában tanult. Az életének utolsó évében felvételt nyert a sokra tartott Ateret Kohanim jesivába, mely a jeruzsálemi óváros mohamedán negyedében található. A kollégium, ahol lakott a keresztény negyedben volt. Mindkét épületet zsidók vásárolták meg az előző tulajdonosaiktól. Gábor szerette a hazáját és népét. 1997 November 20-án éjszaka, mikor hazafelé tartott az esti tanulmányaiból, a kollégiumhoz vezető úton két arab fegyveres tüzet nyitott rá és barátjára. Gábort halálosan megsebesítettek. Szüleit és két testvért hagyott hátra. Emléke legyen áldott!