Bo: Teljes napfogyatkozás

A hetiszakasz fordítása a zsido.com-on olvasható.

A héten olvassuk az utolsó csapásokat, melyeket az Örökkévaló mért Egyiptomra. A tízből már "csak" három van hátra. Valami mégis alapvetően megváltozott, mint ahogy az első csapás előtt láthatunk melyet olvasunk a héten.

Batnadiv Weinberg: sötétség csapása

A bibliodraw projektből

A fáraó szolgái a következőt mondják neki.

"És mondták Fáraó szolgái neki: Meddig legyen ez nekünk tőr gyanánt? Bocsásd el a férfiakat, hogy szolgálják az Örökkévalót, az ő Istenüket. Még nem tudod-e, hogy elveszett Egyiptom?" Exodus X. 7.

Igen meglepő, hogy a fáraó ilyen tanácsokat kap. Nem tudjuk pontosan, kik is voltak ezek az egyiptomiak, lehettek tanácsadók, vagy éppen szolgák, mindenesetre nem rejtették véka alá, hogy mit gondolnak. Akárkik voltak, biztosan alattvalói voltak a fáraónak, ilyen módon ezek a szavak nagyon kétségbeesettnek tűnnek. Mi történt, hogy hét csapás után így megváltoztak a viszonyok? 

Gondolhatnánk, hogy hét csapás után az egyiptomiak már hozzászoktak a "rossz szerencséhez". Ezt számba véve még súlyosabbnak tűnik ez az irányváltás. Lehet, hogy nem is az előző hét csapás rázta meg Egyiptomot, hanem a küszöbön álló nyolcadik? Vegyük észre, minden csapást megelőzött egy figyelmeztetés, melyben Mózes felszólította fáraót és Egyiptomot, hogy engedjék el a zsidókat, de most először hívta vissza a fáraó Mózest és Áront tárgyalni a figyelmeztetés után.

Ha jól olvasunk a szavak között, megérthetjük mitől is félt fáraó ennyire.

"És visszavitték Mózest meg Áront Fáraóhoz és mondta nekik: Menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, a ti Isteneteket! Kik azok, akik menjenek? És Mózes mondta: Ifjainkkal és véneinkkel megyünk, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert az Örökkévaló ünnepe lesz nekünk. És mondta nekik: Úgy legyen az Örökkévaló veletek, amint én elbocsátlak benneteket és gyermekeiteket! Lássátok, hogy rossz van szándékotokban. Nem úgy! Menjetek csak a férfiak és szolgáljátok az Örökkévalót, hisz ezt kéritek ti." Exodus X. 8-11.

A vita úgy tűnik a körül folyik, kik is azok akik szolgálhatják az Örökkévalót. Egyiptomi szemszögből ezek csak a férfiak lehetnek, míg Mózes és Áron szerint ez mindenkinek, férfiaknak, nőknek és gyerekeknek egyaránt meg kell hogy adasson.

Mégis, két furcsaság van ebben a részben. Egyik, hogy miért fontos ez a fáraónak? Miért érdekli őt, hogy ki szolgálja az ő által nem elismert I-tent?! Lehet, hogy az ellenkezés oka nem is tárgyilagos? Egyik oldalról érzi a fáraó, hogy itt egy olyan háborúban van, melyben nem győzhet. Másik oldalról még nem képes elismerni a teljes vereséget és beadni a derekát úgy ahogy Mózes és Áron kérik?

Másik a fenyegetés. A "rossz van szándékotokban" (kiemelt rész az előbbi idézetben) egy nehezen fordítható szöveg. Rossz a "rá" szó fordítása. Szándékotokban pedig a "neged pneijhem" fordítása. Ez utóbbi szó szerinti fordítása inkább az lenne, hogy "ellenetek" vagy "színetek ellen". Az előbbi szó "Rá" ismerős azoknak, akik Egyiptológiával foglalkoztak. Mint ahogy Rási-tól tanuljuk, nem más mint Rá'á, az ősi egyiptomi bálvány. Ezek szerint a fáraó megfenyegette a zsidókat, hogy ha mind elmennek akkor Rá'á, a nap bálványa ellenük fordul!

És mi az ami így megijesztette fáraót és szolgáit? A nyolcadik csapás, melyet Mózes megjövendölt a sáskák csapása volt. Persze tudjuk, a sáskajárás nem csak tönkre teszi a gazdaságot, hanem éhezéssel is jár. Mégis, ez nem új, hiszen az előző csapásokban ezt már átélte Egyiptom. Amit Mózes jövendölt az akkor sáskajárás, ami belepi teljesen az eget és a földet és nem lehet majd látni tőle. Ez sokkal súlyosabb, mint a gazdasági fenyegetettség. Ez a csapás teológiailag volt nehezen megmagyarázható az egyiptomi népnek. Hogy lehet, hogy a sáskák úgy betakarják a földet, hogy nem lehet a napot (Rá'át) látni? A fáraónak a hatalma az egyiptomi bálvány imádásból volt eredeztetve. Ha az  megbukik, a fáraó hatalma is megbukhat.  
Mindezek mellett a fáraó nem volt hajlandó elengedni a nőket és a gyerekeket. Nem tudta beismerni a nyilvánvalót, hogy Mózes istenének ereje túlmutat az ő isteneinek erején. Inkább hajlandó volt megpróbálni elviselni a sáskák csapását, minthogy beismerje az alárendeltségét.

A következő csapás ennél egyértelműbben támadta az Egyiptomi nap kultuszt. A kilencedik csapás a sötétség volt. Csak ezek után következett be az utolsó, legvéresebb csapás, az elsőszülöttek csapása, ami végül is arra kényszerítette a fáraót, hogy éjszaka közepén könyörögjön Mózesnek, hogy az összes zsidó hagyja el Egyiptomot.

Mózes viszont nemet mondott, nem hagyják el az éj leple alatt az országot. Reggel, az egyiptomiak által istenített nap fénye alatt hagyják el Egyiptomot. Ezzel mérve a tizenegyedik csapást Egyiptom bálvány imádó nap hitére.

  

Bo: Szabadság a kovász helyett

Ez a cím azt hiszem nem hangzik túlságosan jól első olvasatra. Ennek ellenére megpróbálom elmagyarázni, hogy mit értek alatta ebben a bejegyzésben.

Az előző és az e hetiszakaszokban olvassuk a tíz csapást, mellyel az örökkévaló sujtotta Egyiptomot. Minden csapás súlyos önmagában, a rabbinikus irodalom hosszan taglalja mindegyik csapás jelentőségét. Ennek ellenére nem kérdés, hogy az utolsó csapás a legsúlyosabb mely az elsőszülöttek halálával végződik.

"És szólt Mózes: Így szól az Örökkévaló: Éjfél táján keresztül vonulok Egyiptomon; s meghal minden elsőszülött Egyiptom országában elsőszülöttjétől Fáraónak, a ki ül trónján, elsőszülöttjéig a szolgálónak, a ki a kézimalom mögött van, és a baromnak minden elsőszülöttje. " (Exodus XI. 4-5.)

Ez a szörnyű csapás elkerülte Izráel fiainak otthonait, mert az Örökkévaló megparancsolta, hogy bárány "pészách"  (a szó jelentése áldozat) vérével jelöljék meg az ajtófélfáikat és a megjelölt házakat elkerülte a halál. Ezek után közvetlenül olvassuk hogy:


"És legyen ezen nap nektek emlékezésül és üljétek meg azt nemzedékeiteken át, örök törvényül üljétek meg azt. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek: de már az első napra takarítsatok ki minden kovászost házaitokból, mert bárki kovászosat eszik, irtassék ki azon lélek Izráelből" (Exodus XI. 4-5.)

Mózes  és a nép már tudja, hogy ez a csapás az utolsó. Már készülődnek, hogy elhagyják Egyiptomot és a rabszolgaságot és elinduljanak szabad emberként az ígéret földjére.

Na most, ha összefoglaljuk a gondolatmenetet, akkor a következőt kapjuk: elsőszülöttek halála, vér az ajtófélfán, szabadság, kovásztalan háztartás.

Felmerül a kérdés, hogy mit keres itt a kovásztalan háztartás? (ami egyébként minden zsidó asszony rémálma, és mivel mi férfiak sorsközösséget vállaltunk, a miénk is :) ) Miért parancsolja a tóra, hogy semmisitsünk meg minden kovászos dolgot ami a tulajdonunkban van? Mi köze ennek a szabadsághoz?

A teljes szabadság elérésének két aspektusa van. Az első, hogy meg kell szabadulni a külső leigázottságtól  minden olyan külső hatástól ami akaratunk ellenére ránk kényszerít dolgokat fizikai valónkban. De ez nem minden, a teljes szabadság eléréséhez a lelkünket is meg kell szabadítanunk azoktól a külső elvárásoktól amik nem teszik lehetővé, hogy a lélek a saját útját járja. A különbség egy rabszolga és egy szabad ember között nem csak a társadalmi helyzetükben jelenik meg. Léteztek a történelemben szolgák, akiknek szabad lelke meghaladta a legtöbb szabad, de szervilis gondolkodású kortársukét. Ha hűségesek tudunk lenni a saját belső valónkhoz mely a mindenhatótól származik (ahogy olvastuk a teremtés könyvében, "celem elokim", az Isten mintájára), akkor teljes életet tudunk élni szabad emberként. A szervilis emberek nem fogják tudni soha megélni azt örömöt, melyet a szabad ember megél mert az örömük mindig függni fog mások elismerésétől.

Miért a kovász? A kovász egy idegen anyag, amit a kenyértésztához adunk. Ez az anyag megváltoztatja a tésztát. Felfújja azt és megváltoztatja az eredeti formáját és egyéb tulajdonságait. Többnek mutatja a tésztát annál ami. A kovász megsemmisítése azt jelképezi, hogy megtisztítjuk az otthonunkat és magunkat minden külső hatástól és kényszertől ami megakadályoz minket attól, hogy elérjük a lélek ideális állapotát, amely állapotban az nem több és nem kevesebb mint amilyennek az Örökkévaló teremtette: szabad.