Besalah: A veleszületett és megszerzett tulajdonságok

A hetiszakasz fordítása a zsido.com-on olvasható.

Régen emlékszem szüleim hosszú beszélgetéseire, mikor is azt tárgyalták ki, vajon mennyi az a gyerek valójából, ami veleszületett, és mennyi amit neveléssel lehet benne elültetni, megváltoztatni. Végül is valahol mindig ott egyeztek meg, hogy a nagyobbik rész a vele hozott anyag és a szülő csak terelgetni tudja a szeretetével a gyereket a helyes irányba.

Batnadiv Weinberg: a tenger szétválik

A bibliodraw projektből

Hetiszakaszunkban olvassuk a korai héber kötészet egyik ékkövét, a tenger énekét, melyet a nép énekelt az Örökkévalónak mikor az csodával megmentette őket a fáraó hadától. Eme vers a következő vízióval fejeződik be.

"Rájuk borult félelem és rettegés, karod nagyságától elnémultak, mint a kő; míg átvonul a te néped, Örökkévaló! míg átvonul a nép, melyet szereztél." Exodus XV. 16. 

Mit jelent az ismétlés ebben a versszakban? Miért olvassuk "míg átvonul néped", "míg átvonul a nép, melyet szereztél"?

A talmud ezt a kettősséget, a kétszeri átvonulást, a Jordán folyó kétszeri átkelésével magyarázza. Egyszer mikor Józsué vitte át a népet a negyven évi vándorlás után és ezzel megkezdődött az első szentély kora. Másodszor meg mikor a nép hazatért Bábelből és megkezdődött a második szentély kora.

Rav Kook a zsidóság kétféle szentségéről írt. Az egyik veleszületett, melyeket még az ősapák óta szállnak szülőről gyerekre. A második szentség meg az egyéni tetteinkkel függ össze, a jó cselekedeteinkkel és a tóra tanulással tudjuk megszerezni, gyarapítani. 

A már előbb említett két periódus a történelembe közvetlenül kapcsolódnak ezekhez a szentség típusokhoz. A Józsuával megkezdett kort nagyban jellemezte a veleszületett szentség. Ebben a korban volt I-teni jelenlét a szentélyben, csodák történtek gyakran, próféták látomásaikkal terelgették a népet a helyes irányba. Ez kapcsolódik az idézet első részéhez "míg átvonul a néped".

A második periódust,  mikor a zsidók hazatértek Bábelből, már sokkal kevésbé jellemezte az I-teni jelenlét. Az mondják, hogy azok akik még gyerekként látták az első szentélyt és utána látták másodikat sírtak. Se próféták nem voltak többet, se csodák. Viszont ez az a kor, mikor befejeződött a biblia kanonizációja és a talmudi kor elkezdődött. Ekkor jelentek meg a nagy tanítók és rabbik akik a törvények tanulását, tanulmányozását és betartását előtérbe helyezték. Ez a kor kapcsolódik az idézet második feléhez "Míg átvonul a néped, melyet szereztél". Szereztél jó cselekedetekkel és tóra tanulással.

Mikor is Cefát rabbija, Jákob Dávid Willowsky rabbi  kritizálta Kook rabbit azért, hogy túl meleg kapcsolatot tart fenn az állam alapítás előtti nem vallásos (sokszor kifejezetten vallás ellenes) pionírokkal, akkor Kook rabbi a szentség fenn említett két formájának segítségével válaszolt.

"A mi generációnk tele van olyanokkal, akikben a megszerzett szentség alig van jelen. Ezért sokszor teszik ki magukat erkölcstelen viselkedésnek. Ezzel együtt a bennük lévő veleszületett szentség fényesen világít. Ezért van az, hogy ennyire szeretik a népet és Izráel földjét, hogy ezért képesek feláldozni magukat" (Igrot HaReiya)

  

Besáláh: Csodák kint és csodák bent

A kivonulás könyve tele van csodákkal. Ha visszagondolunk a teremtés könyvére, akkor ez a tény még sokkal szembeötlőbb. Voltak kisebb csodák, mint például a történet melyben Mózes csecsemőként megmenekül a fáraó katonái elől és voltak nagy csodák mint a csapások melyek Egyiptomot sújtották. Az előbbi példára talán mondhatnánk, hogy az egy valós csoda helyett inkább egy történet mely a csodával határos, de az utóbbira ezt nem szokás mondani. A tóra maga is a csapásokat csodának hívja, melyeket az Örökkévaló tett. De vajon megtörténtek volna-e a csapások, ha Mózes nem éli meg a felnőtt kort. Mi a különbség a kettő között?

Mózes szerepe, mint minden idők legnagyobb prófétája, megkérdőjelezhetetlen. Már maga a léte is csoda, hisz ő volt az aki "szemtől szembe beszélt az örökkévalóval". Mégis, az ő létének és a túlélésének csodájának meg volt a szerepe ugyanúgy mint az Egyiptom által elszenvedett csapásoknak. A szerep szó használata nem véletlenszerű.

A csodáknak, melyeket az Örökkévaló tett a világgal, meg volt az egyedi és egyszeri szerepük. Gondoljuk bele, ha minden nap látnák csodákat akkor azok már nem is lennének csodák, hanem hétköznapiak. Hogy ritka, aktuálpolitikai példát hozzak, ha Iránt tíz csapással sújtaná a mindenható akkor valószínűleg az atomprogram népszerűsége meredeken csökkenne Perzsiában. De ebbe az esetben Izraelben se nagyon erőltetné magát az ügyben és lehet, hogy a csodák a végső cél elérését akadályoznák meg. Na de hagyjuk ezt és térjünk vissza a kivonulás csodáihoz.

Mi volt a tíz csapás szerepe? Emlékezzünk csak vissza a könyv elején mi volt? A nép rabszolga sorsra jutott és könyörögtek az Örökkévalóhoz, hogy mentse meg őket. Egyiptom királya, a fáraó a tizedik csapás után elengedte a népet. Az egyenlet egyszerű, a csodák célja az volt, hogy a nép kiszabaduljon Egyiptomból. Persze, és ez a mai témánk szempontjából mellékszál, volt még ezen csodáknak más szerepe is. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy a fáraó szíve talán nem bírta volna ezeket a csapásokat, de folyamatosan meg lett erősítve. Lehet, hogy egy csapás is elég lett volna, de a nép felszabadításán kívül az Örökkévaló a tíz csapással megmutatta a világnak a hatalmát.

A hetiszakaszban olvassuk, hogy a nép elhagyja Egyiptomot és a helyett. hogy egyenest a szárazföldön jutnának el Kánaánba, az Örökkévaló a Vörös tenger felé vezeti őket. A fáraó meggondolja magát és üldözőbe veszi őket és a katonasága már el is éri a népet a Vörös tenger partján, amikor is csoda történik. A Vörös tenger kettéválik és a nép átvonul rajta minden bántódás nélkül, viszont az üldözőkre rázárul és odavesznek mind.

Az előbb tárgyaltuk, hogy minden csodának meg van a szerepe a történelemben. Miért volt szükség erre a "tizenegyedik" csapásra?

Tudjuk, hogy a nép is fel volt fegyverezve. Mégsem álltak meg a tenger partján és kezdtek védelmet építeni a fáraó serege ellen. E helyett a nép azt mondta Mózesnek: miért hoztál ki minket ide a pusztába? Meghalni? Jobb volt nekünk Egyiptomban...

Igaz, hogy a nép fizikailag megszabadult a rabszolgaságtól a tíz csapás csodája után, de a lelkükben még mindig rabszolgák voltak akik nem tudták felvenni a harcot a volt uraikkal szemben. Még csak pár nap telt el, de inkább választották volna a rabszolga életet Egyiptomban mint az önállóságot a pusztában.

A tenger szétválasztásának csodájára azért volt szükség, hogy a nép lelkiekben meg tudjon szabadulni az Egyiptomi rabszolgaságtól és hogy megmutassa, hogy a népnek csak egy Úra van és mi az ő szolgái vagyunk.